Középpont

Valamilyen szakrális épület a 10-es 20-as évekből, ez valaminek a kupolája lehet, mint egy kis kaleidoszkópnál ezek a formák egymásba kapcsolódnak, és ez a középpont elcsúszik a bal oldalra és valahogy ettől a kupola ívei is megjelennek középen. Alapvetően a kép szimpatikus és mandalaszerű meditatív játékot látunk egy valós helyzetből kiemelve, valami azonban hiányzik a képből, ami egyrészt megintcsak azt mondom, hogy az alkotó személyes üzenete, személyes kötődésének megjelenése. A geometria keresést értjük, de megintcsak egy védekezést látunk, ahol a valós belső történést nem láthatjuk. Ez a kép jó önmagában, de mélyebbre lehet menni, mélyebbről lehet felhozni a belső történetünket. Fontos dolog észrevenni egy ilyen képi helyzetet, és azt mondjuk, hogy ezt inkább átsoroljuk a 13-as leckére, mert a köldöknél személyes emberit keresünk inkább. Ilyen kerékformát, amire azt mondhatjuk, hogy köldök, találunk a kocsikeréken, egy üveggolyóban vagy más tárgyban is, de ebben a képben az, amit Bara tud, nem tud előhívódni, pedig Barában megvan ez a többlet tudás, csak elő kell hívnia. A 13-asra 2 disznó, mert ha épület, akkor viszont pontosabbnak kell lenni egy ilyen geometriánál. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

A pici dőlést én is kijavítanám, de nagyon jó kép.

Hát, akkor én ezt a szmájlit nem értem, nem az én világom. Ha bal kezes lennék, talán?

Nem szomorú, fordítva fekszik.
Kár, hogy nem halálpontosan középen állt az objektív. A kissé elfordított helyzet könnyen javítható. Szerintem érdemes.

De miért a szomorú szmájli?

Megkell mondanom, hogy nekem ez nagyon tetszik. Ötletes is, s olyan kis misztikus, de lehet, hogy csupán nekem (:
So nagyon tetszik (:

Új hozzászólás