Élet a vakolaton túlról

Nagyon személyesnek mondható üzenet, jól kapcsolódik a témához, érzelmi kapcsolat fűzheti az alkotót ehhez az objektumhoz. Jó, hogy ebben a szórt fényben látjuk ezt a felületet, és ez a fény hozza létre, hogy a jobb oldalon ezek a rusztikus felületek ritmusokat hoznak létre, másrészt ez egy parasztház átalakított motívuma, és ez jót tesz a felületnek, hogy az ablak nem középre van komponálva és ezekkel a javításokkal, vályogfoltokkal, meszelésekkel, cementcsorgásokkal jó ez a jobbra komponálás. Mivel a kamera tengelye nem párhuzamos a fallal, olyan mintha az ablak jobbra kibeszélne a képről. Ez a jobbra húzás indít el egy belső mozgást, és a feszültséget, amit a kép közvetít, ez a ritmizálás hozza létre. Két dolgot mondanánk, az egyik a technika, hogy lehet-e ez egy picit élesebb, mert elmosottak a vonalak, ez nem nagy baj, ha nincs mód élesebbet adni, de ha technikailag megoldható, akkor az élesség a rajzolathoz hozzáadna. Ilyenkor, amikor szemmel nehéz megállapítani az élesség pontját, a filmezésben egy kihúzott mérőszalaggal centire pontosan lemérik a tárgytávolságot, és így tudnak éleset állítani. A másik, hogy ez egy külső világ, de van egy belső világ, ami az ablak mögött van, ami most főleg az egyik ablakszárnyon fekete. Mi van, ha felkapcsoljuk benn a lámpát? Vagy a másik verzió, mivel jobbról felülről érkezik a fény a ház oldala felől, egy tükörrel vagy alufólia vagy más fényvisszaverő felülettel lehet játszani, és ezekbe a sötét felületekbe bele lehet játszani a fényt. Grunwalsky Ferenc például tojástartókat használt, amibe alufóliát nyomott bele és ezek a felületek össze-vissza tükröztették a fényeket és érdekes reflexhatásokat hozott így létre. (szőke)
értékelés: