Az évad utolsó Garázsmenete részben a 365-ről szól, részben a Látszótérről, tervekről, és némi személyes beszámoló is, mi történt és mi lesz velem.
Ingrid, nem tudok mást mondani neked, mint azt, hogy a technika persze fontos, de nem a legfontosabb, te vagy a fontos igazán, amit te látsz, érzel. Nem szokás elhinni, mert olyan dedósnak hat, pedig a lényeg ilyen egyszerű: minden képkészítés előtt hangosan ki kell magadnak mondani, mit akarsz csinálni, és még esetleg azt is, miért. Ezt akarom, így, ezért. Akkor összeáll. Nincs talált kép, a véletlen jó barát lehet, de uralkodó nem. A drive mindig az alkotónál van.
Ami a rádiót illeti, kár lenne, ha úgy döntenél, hogy ősztől nem folytatod, mert nagyon izgalmas sorozatot csináltál, érdekes, fontos és különleges emberekkel. Szerintem volna értelme.
István, az ilyen főzős helyzetek a sok rohanás és egyéb okán nem kedveznek az ismerkedésnek igazán, legalábbis ami engem illet, sajna mire lefut a program nehezebb része, el is fáradunk, el is mennek sokan, szóval alkalmasint nyugisabb helyzetben folytatjuk.