Nem tudom eldönteni. hogy szűk-e a kép, vagy sem. Amikor szűknek érzem, akkor él és kívánom, hogy lássak még belőle. De ha több mindent mutatnánk a jobbon, akkor talán pont ez a játék veszne oda. Életkép a javából, számomra legalábbis.
Nos, mint önkép, ezt a fotód is kedvelem, van hangulata és erős üzenetet ad, jó a közvetlensége is, hogy így bevonsz minket a pihenőidődbe. Azonban ha zsánerként nézem, akkor szűk a tér. Ahhoz, hogy jobban értelmezhető legyen a történet, hiszen a zsánerhez az is kell, a jellegzetességeknek evidenseknek kell lennie, azaz ha ennyire szűkek vagyunk, akkor csak részek, töredékek maradnak. Nem azt mondom, hogy leltárt kell készíteni, nem az iskolás módon hiányolom, hanem azt a teret, ami a gesztusokhoz kell, a sztorihoz, hogy én is ott üljek veled, és ne csak a fejtetőd szemléljem. De az előző képpel együtt ezek erős dolgok, szóval abszolút ez az az irány, amit majd fényképezőgéppel is meg kellene csinálj. Még van jó idő talán, szóval most kéne rákapcsolni a külsős képekre. (hegyi)
értékelés:
Köszi János, majd elválik, jön a pedellusi elemzés, s többet fogunk tudni.