Köszönöm Jóska.

A megváltó természet költői című Törökösenemhez, melynek péntek este nyolcas premierjére ezennel meg is invitállak a chatre, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Köszönöm az értékelést Zsolt, ha még az idő engedi, talán ismétlés is lehet belőle.

Nálunk ez valós, megtörtént esemény volt, és jól emlékszel te is, bevésődtek a filmkockák, köszönöm!

A színek összhangja. A távolság illata. A nyugalom lankái. Eszembe jut az Én kis falumból a jó doktor, ahogy Skodájával rója a vidéket, és közben szaval, csak úgy magának, valamit a csodálatos dombokról, lankákról, patakokról, közben elengedett kézzel gesztikulál, és felülről látjuk, ahogy a kocsi lendületes szinuszgörbéket ír le a nyílegyenes úton, majd, bár lehet, hogy ezt már csak én álmodom bele, a következő jelenetben traktorral húzzák ki az árokpartról, miközben doktor úr épp befejezi a verset.

Tetszik, ha kicsit hunyorítva nézek rá akár egy festmény! Tudom, hogy ez egy adottság, de a levegőperspektíva nekem még kevés a tombok és az előtérben lévő téma között.

Köszi gg, talán csak a színekre összpontosítottam.

Ez nagyon rendben van. Talán vágnék belőle fentről is meg balról is, de nekem túl könnyen jár a kezemben az olló.