Ez a kép volt az első, minden értelemben. Első így, hogy átrendeztem a szobát és elkezdtem valamiféle home made műtermet felépíteni. Első, hogy ember járt a Holdon a szobában, rajtunk kívül persze. A gép ugyanaz. A fény is. Ami nem ugyanaz, hogy ez nem közeli portré, nem is akart az lenni, a modellel egyenrangú az, hogy az enteriőr is meglegyen, abban pedig az, hogy úgy legyen meg, ahogy van, mindenféle rendezés nélkül, hiszen majd ha már műteremként lesz használva, nyilván a háttér adja azt, mi a képkivágat. De a háttér nincs leengedve. Épp ezért kell a lámpa, mert ettől lehet műteremnek nevezni és nem csak egy sima enteriőrnek. Szóval ebben az értelemben tudatos a dolog, kifejezetten így akartam, hogy üljön be, ahol kábé a szék lesz, lássuk, mit ad ki. És persze mindettől függetlenül, hogy emiatt nevezhetjük tesztfotónak is, de mégis úgy érzem, hordoz Laciból valami igen jellemző és jellegzetes dolgot, ahogy ül. (A rádió meg áttehetetlen máshová, evvan.)

Óhatatlanul is összevetem a Zsoltról készült portréval, és elsősorban ami feltűnik (a más beállítás mellett) egy technikai jelegű dolog. Itt mintha erősebb lenne a megvilágítás jobbról, pedig feltehetően ugyanaz volt. Ezt az érzést nekem talán az árnyékos oldal picit nagyobb mélysége okozza. Nincs kiégve a modell megvilágított arcfele és kézfeje, de a túloldai erősebb árnyak miatt hoz egy túlvilágított érzetet emitt. Ugyanazzal a készülékkel készült amúgy a két fotó?

A másik, hogy nem tudom, mennyire indokolt magának a lámpának, a mikrofonnak jobbra a jelenléte, kicsit elviszi a figyelmet Sebiről, és így olyan mintha egy rádiós werkfotó lenne, nem pedig "Sebi karácsony után". Szóval ez egy árnyalattal inkább egy környezetre és körülményekre koncentráló fotó, míg amaz inkább egy személyes portré. Persze lehet hogy eleve a rádiós fotó volt a cél, vagy az apropó...

Persze mindez apróság, tetszik ez a fotó is!