Köszi a biztatást Viki, olykor megfeledkezek sok mindenről, nyár felé haladva talán egyszerűbb lesz földközelbe kerülni, s akkor lehet róluk egy közös portré.

Jaj, de hát tudsz Te ennél jobbat! Ez így otthonra cuki, meg minden, de sajnos semmi több. Csinálj másikat légyszi, jó lenne látni a kutyikat. :)

Kicsit tovább fejtegetve a gondolataidat - szeretnek mindkét lábamra, combomra felugrani, a két láb a két fejhez viszonyított, a bemozdulás sok ismétléssel kiküszöbölhető lett volna, a felülről fotózás egyéb hátránya ill. benyomása meg sem fordult a fejemben, avagy a fegyelmezés, az ilyen kapcsolat negatív oldalára utal, persze nem célirányosan.

Helyesek a buksik, látszik, hogy nem csak figyelnek de mosolyognak is a gazdira. Itt a Téren belém verték :), hogy le kell menni hozzájuk. Mégis, azt gondolom talán a papucs az oka annak, hogy mégsem mentél, és így egy viszonyt mutatsz, meg: ez is kettő, meg az is - mondhatnám melyik lábam (ujjam) a fontosabb? Ez az érzés megvan, de mégis van egy elsietettség érzetem is, talán a bemozdulás miatt is, illetve eleve ez a pozíció hordozza ezt is.