Öt képes sorozatot kapunk, ahol apa elindul valahová, sáros a kis cipője, mert sokat kellett toporogni, hogy odaérjen, útközben el is fáradt egy kicsit, és aztán tulajdonképpen, ha jól látom, hazaérve piált egyet. Most elviccelem ezt, de igazából ez nem áll össze ez a történet. Fáradt vándor, és mutatunk egy cipőt a sárban, meg sétáló botot, utána mutatjuk magunkat, hogy olyan fáradtak vagyunk, hogy a fejünkkel lekoccoltuk az íróasztalt. Feri, azt gondolom, hogy ez közhelyes. Ennél áttételesebb üzeneteket is meg tudsz te fogalmazni, ez így nekem nagyon primér, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Az első kép lehetne egy szubjektív üzenet is, a második kép számomra érdektelen, a harmadik szintúgy, mert nem tudom eldönteni, hogy most a bot végét látom, vagy valami másik állványt, de tulajdonképpen miért lóg ez be a képbe - lehet, hogy önmagában a struktúra szép lehetne, de ez így nem adja ki. És az utolsó két kép is olyan, hogy szájbarágós. Nekem ez így nem elég. (hegyi)
Köszönöm Zsolt, csupán egy fél vicc: a Barcelona sem nyer mindig 7 góllal, mondta Fico, magyarázva, hogy a választásokon megint szörnyen teljesített. Én ezzel ellentétben látom, hogy nagyon gyenge lett, beismerem. Talán ha hagyom kihűlni, hasonló megoldást fel sem töltök, na de akkor meg azt hinném, minden rendben.
Nagyon érdekes ahogy a végére nézőpontot váltasz. Mert az elején még a saját, belső nézőpontodat látjuk, aztán a sörös képeknél már kívülről nézed magadat, a talpadat is felváltja a lámpa talpa... Ezt azt hiszem nevezhetjük igazi hullafáradtságnak... Egészségedre Feri!
Végre itt a kétségbevonhatatlan bizonyíték, hogy valóban jártunk a holdon, vagy ha nem is ott, de majdnem olyan távol, a szomszéd falun is túl, ahol legalább olyan kietlen a táj, legalább annyi a por, élet ugyanúgy kevés. Az utazás legalább annyira veszélyes, az árnyékok ugyanolyan élesek. Kis lépés ez az emberiségnek és egy hosszúlépés a megfáradt gasztronautának, vagy ha nem is az, legalább egy fél korsó sör, és a zűrhajós fényre derül.
Köszi a véleményt, az első a hazafelé iránya akart lenni, a túlzott élességet a tűző vakító napfény miatt hagytam az első 3 képen, amelyek mobilos fotók, a befejezéshez valóban elég 1 darab is. A fekete folt a túrabot teteje, nem láttam szükségesnek levágni belőle. Nagyon jó, hogy így részletezted István a dolgokat, az első képet majd színesben is feltöltöm, talán még szebb lesz.
Ez egy nagyon ígéretes képsor, vannak benne tök jó részletek, és én a poént is szeretem! Viszont néhol túldolgozott. Hogy milyen vezérlőelvek szerint kell összerakni egy igazán ütős fotóetűdöt, abban nincs igazán nagy gyakorlatom, de az ismétlések, tartalmi és formai visszanyúlások talán ugyanúgy csak nagyon indokolt esetben jók (mint pl egy írás esetében is) Ilyen értelemben pl az utolsó kettő kép nagyjából ugyanazt mondja el képileg, még ha a másodikon kevesebb lesz is a sör, de talán elég lenne csak ez. a sorozatba. Ugyanakkor a földes út és az utolsó között nagy ugrás van, míg az elején tartalmi toporgás (bár formailag azért nem!)
Még annyit, hogy az utómunka során valami történhet, mert szó szerint "szúrja a szemem" több képed is, annyira kihegyezted. Nekem már sok ez a hatás. És egy fogalmazás-beli dolog: az első képen valaki más van, az olyan, mintha odalépett volna valaki hozzám, a másodikon és harmadikon már én vagyok, mint fotóalany, akibe beleélem magam. Ha így akartad, persze oké.
De nagyon szép az a vízmosás lenyomat, a kövekkel, a cipővel (ha a cipő nem lenne ennyire furcsán élesítve) Vagy a harmadikon szintén a víznyom, és a fű textúra kölcsönhatása, de itt ront szerintem és értelmetlen is az a fekete folt balra fent. Az utolsó fotó mondom, jópofa poén és elég is lenne, de az utolsó előtti az szebb, nincs annyira megbindzsizve.
Az elemzés sosem szól arról, hogy na, ezt az izét minek töltötted fel, hiszen akkor nem volna miről beszélni. Rontott képekre lehet elemzést adni, abból lehet tanulni.