Zsuzsi lányom merengő tekintete.
A portréd ereje, hogy érzelmileg ennyire közelre hozza a szép, tiszta, elmerengő gyermektekintetet, egy tényleg megkapó pillanatot, amire szerintem mindannyian emlékszünk is magunk gyermekkorából. De Attila észrevételével egyetértek, mert ránézésre így most kicsit furcsa nekem is a tér használata. (Én hagyni szoktam eleve egy kicsit nagyobb teret, hogyha alakítani szükséges, később is, belenyúlhassak - de ez szokás dolga) Technikailag is szép amúgy a fotó.
Köszönöm szépen az értékelést!