Ezt azért bírom, a halszem perspektíván túl, mert az a talán hátizsák a hátadon egy groteszk, rajzfilmes középgonosz karaktert hoz, a felhajtott gallérú drakulaköpenyében, aki itt úgy tesz, mintha csak a tiszta folyosók és egyenes szögletek érdekelnék, a filmben végig az emberektől akarja megszabadítani a tökéletes épületeket, de végül kiderül, hogy anyukája nem engedte soha játszani a szomszéd gyerekekkel, és most is csak arra vágyik, hogy valaki lehívja egyszer végre focizni.