Érdekes, nekem ezzel a szendviccsel nincs semmi gondom (pedi általában én se vagyok oda érte), én azt egy teljesen valós helyzetként élem meg, hogy az ember felemel egy röntgenképet és rácsodálkozik a képen át látható világra. Sőt én azt gondolom, hogy ez így mindenféle remek asszociációs láncokat elindít bennem.
Amit nem értek, az az, hogy miért nem döntötted el, hogy melyik képet küldöd be. Mindkettő megáll a maga lábán, egymást viszont szerintem nem erősítik, sőt, bennem ez a "pár" az érzetet kelti, hogy bizonytalankodtál, nem tudod eldönteni, melyik az igazi. Pedig általában neked ez menni szokott.
Ezt lehet, azt meg nem, ezt ejnye, azt meg hurrá - még szerencse, hogy nincsenek ilyen szabályok, főleg nem kőbe vésve. Ettől még igaz, hogy bármi eszköz használható, ha az alkotás indokolja, önmagáért valóan nem időtálló semmiféle manipuláció. De ha van oka, ha értelmezni segít vagy esztétikai indok található, akkor hajrá. Van, ami natúrban működik, van, ami felöltöztetve, kicsinosítva.
Hogy mit, mikor? Hát, erre a gyakorlat, és az idő ad választ.