A Szajkohukk Weores Sandor forditasa, ami itt elhangzott, az Totfalusi Istvan.

Meghallgattam. Örkényt megkönnyeztem. Az újbeszél mellett még ugyanolyan aktuálisak Bandi ló és Napóleon mondásai is, legözelebbi műsorba majd. A végén érdekes módon felismertem az angol költeményt, bár én magyarul, most guglizás nélkül, úgy emlékeztem, hogy: vigyázz, jő Szajkóhukk fiam, foga maró, karma fúró, ügyelj Csacsip madár zuhan, s a brunkós bromboló. Mindjárt rá is keresek, valaha tudtam fejből.

Jóska élményműsort konferál Csabától, nem mintha persze az eddigi összes nem lett volna egy élmény, de akkor is
- Jól kezdi.
- jó ma a zene
- Ez egy új Örkény írás, csak megtévesztésből régies össszegekkel, ugye?
- kemény vagy, Csaba.
- dehogy vagyok kemeny, latnod kellene, itt hallgatom romokban
- Pedig de.
- Ez is valami avas könyv, napi aktualitás nékül.
- Tiszta beszéd.
- tiszta zene
- No, hogy összefoglalta a fehér szarvast. Én meg három hétig húztam.
Jóska vigyorog