Bojtár Tamás fotója számomra nem szimplán jelentés egy építészeti megoldásról, egyszerű leképezés, hanem egy szimbolikus utalás az ablakkal, mint fogalommal. Ezt Tamás ki is fejezi, írja: „Ablakok az időre”, így alkotói gesztussal, nem elhanyagolhatóan fogva a kezünket… Fontos Tamásnak az idő jelentősége, változékonysága, mulandósága és ha jól sejtem itt a felvételénél nem az eltérő stíluskorokra érti, sokkal inkább mint emberi létünk illékony sajátosságára. Ezt abból is érzem, vélem, hogy tartalmi síkon egy rím Tamás Tükrök című korábbi fotójára – idő és tükör (’énkép’) dimenziójában. Több alkotó, több munkája is felmerült bennem, mint lehetséges hónap képe, viszont itt éreztem leginkább azt az érzelmi kötödést, viszonyt, ahogy Tamás a téma felé fordul, nem mellesleg esztétikailag és kompozícióját tekintve is igényes kivitelezésben. Nekem ez a személyes érintettség volt a fontos, amit úgy jelképez, ölt képbe hogy az nem arcba hatoló, de kiérződik belőle a háttér kapcsolat. Az ablak, mint szimbólum – „a belső és a külső világ, valamint az evilág és a túlvilág közötti kapcsolat kifejezője. A ’fény’(!), az isteni üdvösség közvetítője(…)”. Távol álljon tőlem szakrális következtetéseket levonni ebből, viszont nem elhanyagolható mit jelent számunkra az ablak mindennapjaink során. Ugye, olyan lezáró szerkezet ami ’levegőt’ és ’világosságot’ enged a ’belsőtereinkbe’. Véleményem szerint, egy lepel ápol és eltakar, ha akarjuk mutat, látni enged és láthatóvá válunk általa… Nem régiben volt látható André Kertész retrospektív kiállítása; ott értettem meg, illetve értem tetten hogy mennyi mindent (érzés és gondolat) kifejezhetünk egy ablak segítségével. Nagyon érdekes volt nekem, hogy miként változik meg az ablak jelentése számunkra életünk során, érzelmi hátterünk következtében [gondolok itt, Kertész New Yorkban megélt „bezárkózása” – a Washington Square-i lakásából született képei; vagy a polaroid sorozata dísztárgy emlékekkel, amik feleségének elvesztése követően készültek]. 
Mint e fotón is látszik az ablak lehet egy tükör a külvilágnak vagy magunknak, ami olykor torz is, vagy azzá válhat. Viszont benne van Tamás felvételében a ’nyitó’ szándék, tehát ez nem egy zárt rendszer. Amivel egyén szintjén, képesnek kell lenni nyitni de mint ez a képen is látható, kell hozzá a másik fél ’nyitottsága’, azaz erre való hajlandósága; különben nem lesz meg az összhang, a megértés lehetősége. Ha kinézünk az ablakból egyértelmű a kép a képben effektus – ezen a fotón dupla csavarként van ez megjelenítve, a külvilág sokszínűsége és a lét megismerhetetlenségének az érzete (ahogy ez olvasható több ablak értelmezésben is). Úgy gondolom ezt itt látni, tapasztalni nagyon izgalmas dolog. A vártnál vagy kívántnál már így is bő lére eresztett indoklásomat azzal szeretném zárni, hogy buzdítsam, biztassam az alkotókat, a felhasználótársakat Tamás képe kapcsán, hogy keressék meg a saját ablak-képüket! És tegyék mind ezt sorozatban gondolkodva akár éveken keresztül, vagy életszakaszokhoz kötve. Feltételezem nagyon érdekes és egy adott idő távlatából visszanézve tanulságos lehet. Köszönöm Tamásnak ezt az őszinte felvételt és egyúttal át is adom a ’virtuális-botot’! Gratulálok! (Tingecz Dávid)