Elsősorban épített környezetbe ez egy nagyon szép tanulmány a vályogba rakott kövek, téglák, és a faragott ablakkeret, a meszelt falfelület maradványai. Talán ha nagyon figyel az ember, akkor a tükröződésben valamennyire felsejlik egy emberi árnyék vagy alak. Látható az ablaknyíláson befelé, hogy tetőszerkezet már nincs. Nyilván, hiszen régi felületet látunk, valamilyen múltra tekintő szimbólum ez. Szerintem egy nagyon szép felületmegfigyelés. A kövek, téglák közötti repedések abban az esetben, ha esetleg ezzel még valaki foglalkozni akarna, akkor ha egy picit súrlófényt kapna, akkor ezek a domború felületek, völgyecskék, kiemelkedések még különlegesebb hatást kapnának, nyilván akkor viszont eltűnne a háttérben belátható messzebb lévő felület. Szóval ezzel lehetne még kísérletezni. A kép mint egy ilyen felületrajz nagyon jól működik, semmi nem indokolja, hogy itt is keretezés történjék. A keretezés megint összeszorít, megint kiemelni szeretne. Ha jól látom van egy szürke szpréfúvás megint körbe. Nincs erre szükség. Ez a kép önállóan megáll a maga lábán. Tehát a keret nélkül és a sötét fúvás nélkül is ez a kép egy háromdisznós kép. Áttesszük az épített környezetbe. Azért nem fogadjuk el gyermekkor leckére, merthogy ha én a gyermeki megközelítést kérem számon, márpedig azt kell, hogy mondjam, hogy - már amennyit a Gabriella eddigi munkáiból láttam, ő nagyon is filozófiai kérdésekkel foglalkozó ember és alkotó, akkor én azt mondom, hogy – ilyen apróságokat fogok most mondani: a gyermek sosem egy méter hatvannyolc centi magas. A gyermek az kíváncsi. Miért mondom ezt? A kamera nézőpontjának megválasztása egy felnőtt döntése. Ahogy az is egy felnőtt szemérmessége, hogy nem ment oda és nem nyitotta ki az ablakot, vagy nem tette oda a labdáját, vagy nem tett oda egy csokor virágot, amit szedett a réten. Hogyha mondjuk egy kislányról lenne szó, akkor valószínű ezt megtette volna. Ezek olyan döntések, amik pontosan egy filozófiai üzenetet tudnak erősíteni. Nem kell ezeknek harsányaknak lenni, nem kell ezeknek nagyon csináltaknak lenni, mégis fontosak ezek a döntések akkor, amikor egy lecke által létrehozott filozófiai gondolatrendszert próbálunk feldolgozni és magunkon átszűrni. Tehát épített környezetben jár neki a három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:
Nekem pont a mézeskalácsház jutott erről eszembe. Meg, hogy ez a egy olyan ablak, amin nem láthatunk "be". Ez az ablak kicsit olyan, mintha egy kép lenne, amit felakasztunk a falra, hogy "ez még akkor készült, amikor...". De van benne valami ragyogás, mintha a ház a mesék világában lenne. Ebből az egészből egy kicsit az alul látható téglasor lóg ki, és nem azért, mert nem tudom értelmezni, hanem mert láthatóan ugyanannak a háznak a része ez is, de mégis hiányzik róla a ragyogás, és látszólag egy egész más házhoz tartozik emiatt. Azt el tudom képzelni, hogy csak az ablakig tart ez a ragyogás, viszont akkor szívesen látnék egy nagyobb felületet a falból, ami kb. olyan tónusban veszi körül az ablakot, mint az alsó téglasor.
Mi az a valami, ami a jobb ablakszárnyba belóg?