Nyugalom, béke, szeretet

A szobabelsőben nagyon határozottan két síkkal dolgozik ez a kép. Az előtérben egy gyertya elolvadt, amorf felülete látszik narancssárgákban, és a háttérben valamilyenfajta boltíves üvegajtó, jobbra szintén egy tükröződő másik üvegfelület. A kép fontos főszereplője ez a gyertya, amely egészen kihúzódik balra, és valami miatt nagyon kívánkozna a jobb oldal szélére is valami. Ezt én nem tudom megmondani, hogy mi, mert nem láttam, hogy milyen tárgyak vannak még ott. Ez az egyik, amivel érdemes lenne foglalkozni még egy picit, tehát hogy az előtér ritmusai is helyrekerüljenek, ez az egészen közeli tér. Ilyen értelemben a háttérrel szerintem nincs olyan nagy baj, mert életlenben az adja azt a látványt, amit itt látunk, valamilyen zárt teremből kilátunk egy udvar felé. A másik javaslatom, vagy problémám az az, hogy ugyanakkor az egészen közel lévő előtér és háttér kapcsolatát, vagyishogy inkább elválasztását talán egy pici tükröcskével, zseblámpával, pici fénnyel lehetne érthetőbbé tenni, amely ezt az előtérben lévő formát még jobban egy másik fényviszonyba helyezi. Hogy a hatalmas távlati különbség, akár lehet ez több méter is, még jobban érzékelhető legyen. Hogy ez a mikrokörnyezet, ami itt a gyertya körül történik, egészen közel kerüljön hozzánk, hozhassa a nyugalom vagy a biztonság érzetét, és a háttér, mint egy térképészeti leírás a környezetet mutathassa. Úgyhogy ezt én egy egydisznós képnek gondolom, remélem, hogy ezzel még az alkotó fog foglalkozni. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Olyan, mintha egy festő nappalijában járnék, aki épp Beethovent vagy Bach-ot hallgat az ihlet eufóriájában és egy itallal segít nyelőcsöve szárazságán. A vágást Mariann old meg és akkor tutti lesz.

Igen igen, a vágáson még lehetett volna javítani. Elcsesztem.
Örülök, hogy azért az érzés átmegy.

Ismerem az érzést, és meg is jelenik a képen a meleg színeken keresztül (a gyertyától a járda melletti kerítésen keresztül a lépcsőhöz vezető ajtóig). Ami számomra mégis kissé bizonytalanná teszi ezt a közlést, az az említett gyertyaláng sarokba szorulása, és a boltív vágása. De ezen a két dolgon kívül számomra is nyugodt, békés ez a kép.

A kép nem csak ennek az egy belső térről szól, ha nem az egész ottani légkörről, a helyről, ahonnan árad a nyugalom, a béke és szeretet. Ezzel a képpel szerettem volna kifejezni azt a nyugalmat (nem tudom máshogy mondani, nem lehet elmondani, csak érzed és kész), amit ott érzek. Akárhányszor ott vagyok, akár ebben a szobában, akár a kertben, az ebédlőben… egyszerűen jó. Jó érzéseim lesznek, tudok gondolkodni, egyedül mindenről. Nézelődni, minden apró részletet megnézni, a kis repedéseket a falon, a pergő vakolatot, ami úgy szép, ahogy van. A köveket, a vizeket a polcon, amik egymás mellett sorakoznak. A képeket a falon. Az ajtók, az ablakok, a falfelületek. Az illatok. A színek. Az energiák. Mind hatással vannak rád. És ha ott vagy hagyod magad, hogy sodródj ezekkel az érzésekkel, megengeded magadnak, hogy megfigyelj, észrevedd ezeket az apróságokat. És ez boldoggá tesz.

Nekem ez egy kicsit szűk. Túlságosan a sarokba szorul a gyertya, ami lehetne jogos, de ahhoz meg világossága miatt túl nagy hangsúlyt kap a háttér. Sejtve, hogy hol és kb. mikor készült a kép, nem értem, hogy a belső nyugalomról, békéről, szeretetről beszélsz a gyertyával, vagy a kívülről áradó nyugalomról, békéről, szeretetről a háttérbe helyezett szobabelsővel és udvarképpel.

Új hozzászólás