Már megint az arcomban, persze, mint mindig, rutinból. Reggel is jön és kelt, napközben is, ha otthon vagyok, benéz, este meg csak azért is. Bár most már van egy kispárnája az előszobában onnan kényelmesen figyelheti az egész felső emeletet. :)

Azt rögtön leszögezem, hogy van egy nagyon pozitív dolog ebben a képben, mégpedig az, hogy nem használt valamilyen extra megvilágítást az alkotó. Ezt minden egyes ilyen helyzetben el fogom mondani, már csak azért is, mert nekem is van kutyám is meg macskáink is vannak, nagyon csínján kell bánni a lámpákkal, vakukkal. A vakut jó, hogyha elfelejtjük az állatfotózásnál. Ilyen szempontból ez nagyon is jó megközelítés, nagyon jók a fények, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez az egyik erénye ennek a képnek, hogy egy viszonylag jó megvilágítást talált Ádám. Ami a másik erénye ennek a képnek, az a személyesség, az, hogy abszolút érződik a kapcsolat e között a kis foxterrier és a gazdája között. Tehát ez is erénye a képnek. Az már kevésbé erénye a képnek, hogy a háttér nem lett végiggondolva, hogy a padló esetleges, hogy az, ami a háttérben történik, nem megoldott, az, hogy a kis fülét levágtuk, az hogy ott a bajszánál is minthogyha lenne ott a szájánál egy vágás. Tehát ezek a vágások, vagy ezek a felületmegválasztások viszont esetlegesek, és mint ilyen nem nagyon erősítik magát az üzenetet. Tehát én azt mondom Ádámnak, hogy maga az ötlet jó, a fénytani megoldások jók, hogyha neki fontos Mr. Szemtelen Kotnyeles, márpedig hát nyilvánvaló, hogy fontos, akkor én azt mondom, hogy dolgozzon még ezzel a leckével. Én várnám az ismétlést és próbáljuk meg ezt az egész dolgot ugyanebben a személyességi szinten megtartani, de több odafigyeléssel arra, hogy a kompozíció is megálljon a lábán és hát Mr. Kotnyeles megkapja azt a méltó megörökítést, ami neki jár. Ismétlés. (szőke-hegyi)