A mostani időszakban beszéltünk már a sziluettről, tehát hogy a fotózott formák, tárgyak mögötti erőteljes fény egy sziluettes rendszert hoz létre. Itt ezzel a fajta gondolatrendszerrel dolgozik az alkotó, ugye a villanypózna, a drótok, és a lámpatest tetején álló gólya formája. Ez a ritmikai játék és a háttér festői fodrozódó felhők görgetegei, ennek a kettőnek a párjátékát látjuk itt a képen. Valami miatt ugyanakkor ezek a cikkelyek, amiket a drótok kivágnak az alsó felületből, vibrálásra késztetik a képet. Középpontra van komponálva maga a gólya és az ebből a nézőpontból kicsit aszimmetrikusra elhajló lámpavas, mégis, ettől függetlenül, hogy a tartórúd középen mint egy obeliszk, mint egy ilyen férfi attribútum az ott jelen van a kép alsó szakaszában, mégis a többi vonalforma, hálózati zsinórok valahogy billentik ennek a képnek a forgásirányát, és valami még ebből hiányzik. Nem tisztem javaslatokat tenni, és nyilván nem vagyunk villanyszerelők, hogy ezt így megoldhattuk volna, hogy ezeknek a cikkelyeknek valószínűleg a fölső harmadban is kellene mozogniuk ahhoz, hogy az itteni képértelmezéssel, hiszen ez küldődött be tavasz leckére, ez működjön ritmikailag. Most valamitől billen a kép.
   Én itt, ennél a képnél is azt látom – folytatja Hegyi-, ami egynémely képnél előjön, az idő kérdését. Azt, hogy mennyi időt szánunk egy ilyen feladat megoldására. Biztos vagyok benne, hogyha a Gabriellának van ideje arra, hogy itt eltöltsön akár tíz perccel többet, de lehet, hogy egy fél nappal többet kell eltölteni, akkor ez a gólya, mert valószínű ez nem egy kacsa, ez a gólya ez egyszer csak majd olyan állapotba kerül, hogy nyitja a csőrét, vagy billent egyet a szárnyán, valamit létre tud hozni. Ha ezt az időt nem spórolom meg, akkor ezek a történetek megvalósulnak, és közben meg tudom figyelni azt, hogy lehet, hogy közelebb megyek, lehet, hogy távolabb megyek, lehet, hogy alámegyek az oszlopnak, elkezdek ott ezzel egy kicsit játszani. Lehet, hogy a környezetem hülyének fog nézni, de ez nem baj, ezt meg kell, hogy szokjuk, hogy aki fotóz vagy filmez, azt a külső szemlélő néha elmebetegnek tartja, ugyanakkor ezek megérik ezt a befektetést. (szőke-hegyi)