Újévi elvágyódás.
Egy nagyon érdekes térjáték az, ami felkelti az érdeklődését a nézőnek. A padló csempéi ugyanis nagyon jól kijelölik azt a teret ahol ez a fotózás megtörténik. Miközben a háttér, köszönhetően a roncsolásnak, köszönhetően ennek a felületen megjelenő struktúrának, ezt a térérzetet tulajdonképpen kétdimenzióssá teszi. Tehát ez rögtön egy nagyon szembetűnő élmény. A kép az egy beállított fotográfia. Tulajdonképpen a 70-es, 80-as években sok ilyen karácsonyi és új évi üdvözlőlapot gyártottak fotográfusok, amikor bizonyos manifesztumokat, amik ezeket az ünnepeket jelezték, kötelező jelleggel elhelyeztek ezeken a képeslapokon. Gondolok itt a pezsgőspohárra, a pezsgőre, a durranó palackra, a kirepülő dugóra. És itt is ennek látunk egy továbbgondolását, mert hogy ugye az Új élet, mint képcím abszolút rímel a bőröndre, a pezsgőre, az eldobott nyakkendőre. Ami egy picit kérdéses számomra, hogy mindezzel mennyiben lehet párhuzamba állítani magát a gesztust, azt a gesztust, amit a szereplő úgymond önmagának beállít. Merthogy a gesztusban van egy kihívás, van egy érdeklődés, hátha nem is a néző felé, de mindenféleképp valamerre felénk kommunikál, miközben az elfordulás a fal felé is egy irányt kijelöl, egy zártabb irányt. Ugyanakkor ez a férfiing, amit látunk a szereplőn, vélhetően valamilyen üzenettel mindenféleképp szeretne bírni, de nekem ez az üzenet kicsit ellentmond, pontosabban nincsen számomra, a néző számára 100 százalékosan kibontva, hogy akkor ez az új élet, ez milyen új irányt vet föl? Tehát én azt mondom, hogy ezek jók ezek a megoldások és én nagyon örülök annak, hogy arra is figyelt az alkotó, hogy a kép szereplője önmagának minden testrésze, végtagja meglegyen - megvan mind a két láb, megvan mind a két kéz, tehát ezek nagyon fontosak ezeknél a megfigyeléseknél. De én abban látnám azért a továbblépést, hogy egy picit bátrabban fogalmazzuk meg azokat az üzeneteket, amiket el szeretnénk mondani, mert itt most egy kicsit, ezzel a stúdió fotográfusi beállítással ezt standardizáltuk is ezt az üzenetet és nem vagyok benne biztos, hogy eleget tudunk meg, vagy eleget kap a néző Annából, miközben Annát látjuk ugye a képen. Tehát én azt mondom, hogy két disznót adok, mert ezzel nagyon sok munka van. Nagyon jók ezek a megfigyelések és én azt mondom, hogy az előző képeit is megfigyelve Annának, nagyon határozottan jelöl ki magának egy utat. Szeretném egyrészt, hogyha ennél többet szerepelne nálunk, és szeretném, hogyha ezt az utat, ezt ő bátran vállalná. (szőke-hegyi)
értékelés:
Szia Anna!
Nevezhetjuk barminek a kepet ha tetszik akkor tetszik, ha nem tetszik akkor nem tetszik. En az elso kategoria sorolom magam, szeretem ha egy kepet nem csak elkattint a keszitoje, hanem foglalkozik is vele utolag. Nekem kell hogy lassam egy kepben a keszitoje szivet es lelket. Stilusat, tudasat, ugyesseget, odaadasat. Ebben a kepben mindezt latom es mivel valoban rolad szol, a te egyik szemelyes tortenetedet meseli el ezert nekem nagyon kedves ez a kep.