Ádám a szereplőjével láthatóan jó viszonyban van, nagyon közeli képet tud itt is készíteni erről a kiskutyáról. Az, hogy a kamera optikájának torzulásai okozzák-e, olyan, minthogyha ez a kutyus, a kutyus feje ki lenne lapítva, elsősorban a jobb oldali fül és ott a koponya-rész olyan, mint hogyha valami ilyen fura marionett-bábú elrajzolt groteszk formáját látnánk. Ez nem feltétlenül negatív élménye ennek a képnek, hanem ettől egy különleges pozícióvá válik, ahogy ez a kis állat ilyen közel a fényképészhez fekszik. Alapvetően valamilyen ágytakarón, szőrmetakarón, a háttérben lévő fonott falvédő előtt láthatjuk ezt a kiskutyát. Önmagában a falvédő és az ágytakaró is hoz egy szociót, hoz egy hangulatvilágot, és önmagában az állat fekvő pozíciója is nagyon izgalmas. Ugyanakkor a kettő együtt valami miatt gyöngíti a másik információt, megosztja a figyelmet. Bár a fehér szőrfelület kiemeli a kisállat pozícióját, de mégis a háttérben lévő gyékényfelület, a szőrmék, a szőrmén lévő mintázatok egy másik üzenetet is elindítanak. Én azt gondolom, hogy ezekre most már nem ebben a házi feladatban, hanem a további megoldásoknál, képeknél kellene odafigyelni, ugyanis ez a gondolat összpontosítása, az, hogy Pádár Ádám megtalál egy jó helyzetet, de azt a helyzetet képpé is kéne absztrahálnia, és a szocio megfigyeléseken túl kellene lépnie. Tehát én úgy gondolom, hogy ebből a házi feladatból kicsavartuk, amit ki lehetett, az egy disznó megvan erre a képre, de a további munkáknál mondanám azt, hogy érzékeny és jó alkotásaid voltak eddig is, próbálj az exponálás előtt arra koncentrálni, hogy mi az, amit szeretnél közvetíteni, és az minél pontosabban legyen kifejezve képi nyelvre. (szőke)
értékelés: