Ez a leckeszám, a harmincas lecke, ez egy magas sorszám, amely azt is jelenti, hogy talán a kezdésekhez, az indulásokhoz képest, ahol az alkotók, több olyan estiskolás van már, aki sokszorosan ismételt, tehát elkezdenek dolgozni. Én úgy gondolom, hogy a harmincas lecke, az mindenféleképp egy összetettebb üzenet. Érdemes megnézni az oda tartozó házi feladat leírásokat. Véleményem szerint az itt látható alkotás nem a harmincas lecke akt házi feladathoz tartozik. Én nem tudom, hogy milyen japán, vagy milyen ázsiai történethez kapcsolódhat a cím, azt hiszem talán nem elvárható, hogy minden irodalmi alkotást vagy filozófiai alkotást ismerjen az ember, nem tudom, ki Sadako. Azt látom, hogy egy gesztuskép az, amit most itt elküldött az András. Ennek ellenére kompozíciós szempontból nem tartom teljesen pregnánsnak, olyan, minthogyha egy játékfilmből, vagy egy mozgóképből egy képet kiragadnánk. Maga a szereplő, és a szereplő gesztusai azok érdekesek, érdekes a színvilága a képnek, de én ezt az itteni munkát hevenyészettnek tartom. Azt nem csak az Andrásnak, másoknak is próbálnám mondani, hogy igyekezzünk úgy házi feladatokat elkészíteni, vagy alkotásokat, hogy arra ne egy filozófia rá legyen erőltetve és rá legyen húzva, szinte ostorral, hanem mindenféleképp az legyen adekvát ahhoz a látványhoz, amit láthatunk. Tehát én ezt a harmincas leckét visszaadnám ismétlésre. A következő akt tábornak pontosan az lesz a továbblépési iránya, hogy ha kitalálunk egy történetet, azt valósíttassuk meg a modellel. Itt az történik, hogy a modell ad egy gesztust, amit a fotós lefotóz, aztán utána ráhúzza ezt a történetet. Fordítva kell csinálni. (szőke-hegyi)