Szeretem a cseresznye virágot!

Csongor képénél a gyümölcsfák képzőművészet által mindig is nagyon kedvelt ritmusait látjuk. Tehát, amit sokszor elmondtunk itt az oldalon az elemzéseknél a virágrengeteg, amelynek itt egészen jól a bibéket is érzékelve előtér, középtér és háttér kategóriájában egy kompozíciós rendet hozunk létre, nagyon jó játéklehetősége van. Ami miatt nem tudok képzőművészeti szempontból teljességgel egyetérteni a kép üzenetével az az, hogy Csongor részéről az eufórikus örömön túl - én is nagyon, nagyon szeretem ezeket a virágzó fákat -, nem történt gondolati pontosítás. Ezalatt azt értem, hogy jelen pillanatban az élesség az valahol középtájékon, a középtérben található a talán ötszirmú kis virágnál, vagy a levelek környékén. De itt az előtérben van egy elég különleges, a bal alsó sarokban egy elég különleges oldalról fényképezett másik virágforma. Most a képen egy virágtömeget látunk. Ránk van zúdítva az egész. Egy nagy lavórba és nincs az egésznek egy iránya meghatározva, hogy mi az, ami a sokból kiemelődik, az egész élmény egyszerre zuhan rá az alkotóra, ebből nem szűr, nem irányít, és így a néző számára is az egész egy fehér virágtömb sor lesz. Lehet azt mondani, hogy ez volt a cél, de akkor pedig azt mondom, hogyha a poentilizmust nézzük meg, azt a festészeti stílust, amely a XIX. század közepén Párizsban használja ezeket az elemeket, éppen a kis darabokból összeálló ecsetvonásokkal, akkor ott pedig a háttér kékje és az előtér fehérje festészeti viszonylatával kellett volna foglalkozni. Vagy úgy, hogy teljesen életlenben hagyja az ember, vagy úgy, hogy még bővebben ezt a két ritmust, a héttér kék és az előtér fehérek, zöldek ritmikáját még jobban fölerősíti festői szinten. Most véleményem szerint nem történt meg egy döntés, pont az élességválasztással esetlegesen ez helyrerántható lett volna úgy, hogy a hozzánk legközelebb lévő virágszirom és a bibéje kapná az élességet és nem a középtér. Most olyan mint hogyha a fényképezőgép önmagától, az automatikája kiválasztotta volna ezt a középkategóriát, csak így eltűnik a kompozíciós rend. Egy zavar keletkezik. Úgyhogy én ezt ismétlésre visszaadom. (szőke)