A hetvenes évek road-movie hangulatai, azok többször elhangzanak az Estiskolán. Ennél a képnél is egy ilyen rajzossá átalakított, de tömény színekkel működő ritmusjáték az, amit látunk, a három margaréta jobbra fölfelé haladó játékát, és aztán valami keveset, ami a háttérből látható. Ugyanakkor ha komolyan veszem a címet, és azt mondom, hogy tavasz Londonban, akkor ebben a látszólagos tavaszi növényfotózásban, növénysor-fotózásban van egy furcsa rekvizitum, egészen pontosan, ha a két átlót behúzzuk, az átlók metszéspontjában. Ez a piktogram, vagy pecsétgyűrű, vagy valami, ami hát enyhén szólva nem nevezhető virágnak, egy geometrikus forma, egy ilyen rózsaszínes kereszt valamilyen kék háttérben, mint egy ilyen nyaklánc vagy valamilyen jel, de semmiképpen nem természeti jelenség. Úgy gondolom, hogy mivel ez a keresztátlók metszéspontjában helyezkedik el, és közben azt gondolnánk, hogy a három virág ennek a főszereplői, mert rajtuk van valahol az élesség, és ők láthatóak jól, a kép elkészítésekor egy döntési hibázás történt. Ezt lehet, hogy egy egyszerű élességválasztással át lehetett volna hidalni. Szerintem a Tavasz Londonban című kép főszereplője az a bizonyos középen látható fura szimbolika, ami akár még neadj’ isten egy angol zászló jelzésre is asszociáltathat. Most pedig, ha a címet nem ismernénk, akkor így ebben a formájában azt mondom, hogy bárhol elkészíthető képet látnánk tavaszi margarétákkal. Ez a kép pont a döntés miatt egy egydisznós kép, merthogy ott van benne a lehetőség, megint azt mondanám, mint Tóth Bélának is, hogy mindig mondjuk ki magunk számára, hogy a képet miért készítjük el, és mit akarunk üzenni a nézőnek. (szőke)
értékelés: