András képénél egyrészről nagyon fontos megjegyezni, hogy a nőiség, a női báj a néző számára meglévő csoda, a női test érzékisége az nagyon szépen és fűszer ízként jelenik meg, ennek nagyon örülök, hogy a Gimesiben lévő romantika, a Gimesiben lévő érzelmesség, a Gimesi valójában létező, élhető sebezhetősége, időnként talán melankóliája is úgy jelenik meg ennél a képnél, ahol nincs rárakva geg, nincs rárakva külön flikflak és a bohóc maszkja, hanem csak egy kis finom adalékként, mintegy kis zárójeles megjegyzés ott van a kép egészében a nőiség üzenete, mintegy kis háromsoros versben. És ez éppen annyira kell, amennyire ugyanakkor a szintén Gimesi által nagyon szeretett ritmusok, formák, ellentétpárok és színek elkezdhetnek játszani. Tehát abban a pillanatban, ha a konkrét és értelmezhető emberi alak üzenetet leemeljük erről a képről, amely nélkül ugyanakkor megszokott ritmusjáték lenne, amit kapunk, de ha ezt leemeljük, akkor ugyanúgy oda lyukadunk ki, hogy azért a Gimesi féle képeket az Estiskolán megtekintve, amikor egy kicsit a Gimesi összeszedi magát, akkor jól láthatóan tapasztalható az, hogy szépen, megfontoltan halad a ritmika, a fénytani megfigyelések útján. És ez ebbe, a Gimesi féle haladási irányba helyezhető ez a kép is. Szerény, nyugodt módon, nem túlcsavarva az üzenetet - egy nagyon jó tanulmánynak gondolom ezt a képet - természetesen ösztökélve az Andrást arra is a kép kapcsán, hogy ugyan az aktfotó táborban készült alkotásáról van itt szó, hogy a tábor az arról is szólt, hogy segítsen bennünket a továbbhaladásban, a mindennapi életben és a környezetünkben való elemzésben. Én ezt a képet egy három disznós képnek gondolom és remélem, hogy mindazok a megismerések, tudások, amelyek ott egy modell, vagy több modell segítségével a táborozók számára megadatottak, azok majd átemelhetőek lesznek a saját Gimesi féle világba és az a kamera, amelyik eddig is pásztázta a Gimesi birodalmat, ott fog kiemeléseket végezni. Tehát három disznó. (szőke)
értékelés: