Nagyon örülök, hogy a Zoltán dolgozik a csendélettel, foglalkozik vele, világít. Ugye ez a régi-régi könyv külön kap egy fényértéket, talán a fölötte lévő lámpa, vagy valami, ami ezt még megvilágítja. Nem a gyertya az elsősorban irányadó. Itt a gyertya nem 100 százalékosan főszereplője ennek a képnek, bár kompozícióban az asszimetrikus kompozícióban fontos helyre van helyezve, hanem még külön világításokat is kapunk, bizonyítéka ennek a szék háttérben lévő árnyéka. Én úgy gondolom, hogy mivel, tehát egy plusz fényforrást is használ az alkotó, és ebből a környezet megjelenik a háttérben, talán egy picit a szék mögött kellett volna valamilyen drapériát, felületet elhelyezni ahhoz, hogy ne érezzük azt, hogy a kép alsó harmada szépen ritmikailag is jól megoldott. Bár ezeknél a fajta csendélet munkáknál, festményeknél a könyvnek ez a szárnyaló formája, amelynek az egyik felét látjuk itt ahogy a könyv ki van nyitva, a másik felét pedig a pohár szára és a vörösboros butella széle kitakarja, ott még egy picit lehetett volna játszani. Ugyanakkor a fölső kétharmadban, elsősorban a baloldali résznél úgy érzem, hogy nem nagyon tudott az alkotó mit kezdeni ezzel a háttérrel. Tehát én ezt jónak tartom ezt a képet. Érdekes ez a zöld világ, amivel fedve van az egész kép. Kettő disznót gondolok és remélem, hogy próbálkozik még a Zoltán ugye a csendélet feladataival, mert az látszik, hogy örömet talál benne. Pontosítani kéne. Például önmaga felé elsősorban azt, hogyha készítek egy csendéletet azon túl, hogy szeretem ezt, mi még az a plusz üzenet, ami csak rajtam keresztül tud átáramlani a nézők felé, és hogy ez a képemen meglelhető legyen. (szőke)
értékelés: