Az az út, amit elég határozottan, elég konzekvensen visz a Bara a saját dolgaiban, az a belső út az itt is nagyon jól érzékelhető. Nekem nem hiányzik az, hogy valamilyen konkrét tárgyviszonyítást hozzon létre a tükröződő felülettel, vagy a tükröződő felület alatt lévő altalajjal. Most itt úgy érzem, hogy éppen elég az a konkrétság, amiből sejthető, hogy valami épületbelsőben, vagy épület előtt egy tócsa, vagy pocsolya, vagy egy útfelületen lévő víz tükrözi ezeket az ablakokat vissza, mert sokkal erősebb az az árnyékkeretezés, amit a víz ad. Szabadjon azt mondani, hogy szinte sztalkeri, ahogyan játszik ezekkel a foltokkal. És azért szeretem ezt a képet, mert a Barában megvan az a pimasz bátorság, hogy adott esetben beküld egy ilyen magas pontszámú házi feladatra egy látszólag könnyedén odavetett képet és azt mondja, hogy én ezt képes vagyok megoldani. Én ennek a képnek a kapcsán csak azt vetném fel, hogy az lenne jó, ha mindig ugyanilyan magabiztosan készülnének el az alkotások, mert hogy folyamatosan azt látni, hogy benne a tehetség, az az adottság, amely nem tanulható az megvan, de mindig ugyanilyen módon, 100 százalékosan kellene minden feladathoz hozzáállnia. Ehhez drukkolok, hogy ez mindig így is legyen, mert minden házi feladat ugyanolyan fontos ebben a játékban, amit mi játszunk. Tehát ez három disznó. (szőke)
értékelés: