az állatok nem a barátaim...

Ez a kép azért áll hozzám nagyon közel, mert vélhetőleg talán egy cica, vagy valamilyen állatka látszik ott kint a kertben egy hőszigetelt üvegajtó mögött, miközben ez az ajtó csak félig engedi át magán a fényt és látható a külvilág. Ide a beltérbe is beenged tekinteni bennünket a kamera, láttatva a padlót, talán valamilyen fehér függönyt és egy összezárt női mezítelen lábat vörösre festett körmökkel. És mindezt tükröződve is sejtelmesen mutatja nekünk a valóságra ráapplikálva a tükrön, az üvegfalon keresztül. Ez az a plusz vonalvezetés, ami a házi kedvenc kategóriában a Tímea képét is átemeli mindazon, ahol egyszerűen csak egy lexikális feladatmegoldást látnánk, mert mindettől válik aláírttá, kézjegyezetté ez az egész történet. Ettől kerülünk be abba az oeuvre-be, amely Baráth Tímea történeteit, világát, különleges világát mutatja. Különleges alatt azt értem, hogy az én sejtésem szerint mindannyiótoknak ugyanennyire csodálatos és ugyanennyire izgalmas, és ugyanennyire sokszor drámai az a létezése, amelyről a klasszikus médián keresztül oly keveset tudunk, mert azt a médiát nem ez érdekli, hogy mi hogy élünk, miközben én úgy gondolom, hogy az élet súlya az pontosan ezekben a helyzetekben található meg fényképeken, filmeken, üzeneteken keresztül. Ezt egy nagyon jó képnek tartom. Elsősorban azért, mert az iránya, a gondolati iránya az van rendjén és mivel ez nagyon erőteljes mindenfajta más kérdés, hogy kompozícióban vitatkozgassunk erről a képről, az azért nem biztos, hogy helyénvaló, mert egyértelműen megkap az ember ezen a képen keresztül egy belső történést, egy személyes történést és ez a történés elbírja azt, hogyha pár grammnyi arány elcsúszik egy ilyen képen. (szőke)
értékelés: