Délután a parkban.
Nagyon érdekes ez a függőágy, ahogy ide a nyírfák közé ki van kötözve és érdekes, ahogy mindez eltolódik egy kicsit a kép baloldala felé avval az idősebb nyírfatesttel és a körülötte lévő levél sötétekkel. Jó ez a ritmika, jó az, hogy ezek a színes felületek, ami a kicsit indián ágyhoz hasonlító színvilággal belekerülnek a természetbe. Egy jó gesztus, egy jó emlékkép, ami a csend kategóriájában szerintem nem egy rosszízű történet. Egy nagyon picit itt az előtérrel kezdtem volna valamit és egy picit jó lett volna véleményem szerint, ha valaki kiles, vagy kikandikál onnan abból a zsákból. Vagy talán a fotós és a fotós körül lévő emberek, ha voltak ott, azok valamilyen módon bekerülnek ebbe a képbe. De mint ritmus egy jó játék, azt gondolom, hogy a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:
Nem vagyok meggyőződve, hogy ez a sötét előteret, világos hátteret adó nézőpont a legjobb. Az a napos rét ott nekem üti a csend leckét. Valahogy úgy érzem, hogy ott egy tucat gyerek rohangál, meg zajong, csak most épp kifutottak a képből.