Újabban lovakat etetek.
A lovak fotózása mindig is egy hálás feladat, de nagyon nehéz. Nagyon nehéz rendszer. Először is a lovaknál, vagy a lovakkal való közös munkánál nagyon fontos az, hogy ezek az állatok bízzanak bennünk, hogy ilyen közelségbe kerülhessünk hozzájuk. Nyilván itt a fotográfus is egy bensőséges viszonyban van az állattal. A lovak nagyon érzékenyek mindenfajta elektronikára. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy általában a lovak szemei, amelyek nagyon különlegesek. Nagyon különleges, az érzelmeiket lehet a lovak szemeiben látni. És fura, hogy Geri, talán ha ló neve ez a szó, Geri szeme nem látszik ezen a képen. Nem tudom mi lehet ennek az oka. Most természetesen a nagyon szép íve a nyaknak, az állkapocs és tulajdonképpen az orr, orrcimpák, a száj, ezek amelyek főszereplői és ez az aranysárga tónusvilág, ami jó. És sejtésem szerint talán éppen azért nem látjuk a ló szemét, hogy abban a pillanatban egy egészen más hangulatot közvetítene a kép és ez az egységes sárgás, naplementés tónus, ez a boldog békeidő megváltozna. Lehet, hogy az alkotónak ezért volt az a döntése, hogy az eredeti képhez képest, vagy így fotózott, tulajdonképpen csonkolta a kép fölső részét. De én úgy gondolom, hogyha a házi kedvenc feladatkörébe érkezett be ez a kép, ez egy határozott döntés, hogyha jól értelmeztem, hogy az egész színvilág, ami itt fontos a közelben lévő állattal, akkor viszont ez egy új értelmezés és el kell tudnunk fogadni, de egy disznó megvan a képre. (szőke)
értékelés:
Köszönöm Vera!