Réka nagyon tudja, hogy mit akar. Nem komponálni, nem szerkeszteni a háttérbe, nem tudom milyen világítástechnikákat. Réka bele akar nézni ebbe a kamerába, és azt akarja mondani nekünk, hogy sziasztok, itt vagyok, én vagyok kérdőn is, várakozón is, de nagyon helyt parancsolóan, és ezt el kell tudni egy kép nyelvezetében is fogadnunk, hogy ez a kép pontosan ettől erős, hogy nem képzőművészeti kérdéseket, válaszokat keresünk a képen, hanem azt a dokumentációs erőt, amelyben egy idő, egy időszak, egy pillanat, egy reggel, egy intézménybe indulás előtt valaki azt mondja, hogy itt vagyok, ilyen vagyok, ilyen voltam évekkel később és ez az én létezésem. A kép ebből a szempontból egy jó portré és ennek a portrénak természetesen a középpontozása maga a szem. Úgyhogy én nagyon szeretem ezt az üzenetet. (szőke)
értékelés: