Nagyon örülök ennek a képnek éppen azért, mert amit talán az ezt megelőző képnél jeleztem, ugyanazok a motívumrendszerek - virág, fény, itt az olvasólámpa – csak egy előző képnél a tájkép különböző rekvizitumaiként megállnak a lábukon és amitől ez a kép pluszt ad, az éppen az Eszter jelenléte. Nem azért, mert egy tükörből saját magát lefényképezi, hanem a mosolyával, a tekintetével változtatja meg, emeli föl a kép jó, de szokásos világát, ahol egy enteriőrt látnánk, vagy az előző képnél egy tájképet látnánk. Épp Eszter jelenlététől, az arcától, a nézésétől válik ez egyedivé, sajátossá ez az egész kép. És azért szeretem a 2. lecke önportré házi feladatát a Nosztalgiázva címűt, mert itt megtalálható az a plusz adalék, amit az előző képnél kénytelen voltam keresni. Úgyhogy ez a kép véleményem szerint egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:
Tetszenek a színei a képnek, érdekes, nekem a virág ellenére is olyan friss, téli, napsütéses reggel hangulata van, ugyanakkor viszont alavető problémám, hogy a valmamiért mintha síkba lenne kivetülve az egész kép, nem látom a teret. Gondolom azért is van ez, mert tükörben fényképezted. Esetleg érdemes lett volna/lenne jobban megmutatni, hogy ez a egy tükörben levő kép, hogy ne csak az az alsó csík utaljon rá. Talán ha többet látnánk a tükörből, akkor jobban érezhető lenne a térbelisége is képnek. Mert ez így most olyan, mintha a fényképező olyan közel lenne a tükörhöz, hogy csak ennyi teret fogna be, és akkor nem értem, hogy hogy fér oda közé meg a tükör közé az a lámpa is meg a virág is. Vagy legalábbis én így látom...