Nagyon jó, hogy az Eszter - én nem tudom, hogy Varga Imre, vagy kinek lehet ez a szobra; ugye volt egy időszak, amikor ez nagyon divat volt, hogy a majdnem naturalisztikus szobrok a normál városi élettérben elhelyeződtek – észrevette ezt a bronz figurát és ide rakja a kép előterébe nekünk. Nyilván a szobrot nem lehetett elmozgatni, hanem ő választotta meg ezt a látvány helyzetet. A háttérben pedig ez a… hát enyhén szólva csilli-villinek tűnő épület – nem fogom tudni azt megmondani, hogy ki az építész, ötven év múlva nagyon érdekes lesz, hogy mit fognak mondani stilisztikailag erről az egészről – ebből a nézőpontból, ahonnan látjuk egy cirkuszi valaminek tűnik, de az előtér háttér viszonylatában egy jó kép jön létre. Egyetlenegy probléma van, hogy ezek a talajból érkező halogén lámpák nagyon összezavarják az alsó teret. Ha csak annyi történt volna, hogy fotografálás közben az ujjadat vagy egy kis darab papirkát a fényképezőgép elé csúsztatsz, amely nyilván életlenül jelent volna meg, és kitakarja ezt az optikai beégést, attól még maga a bronz vagy fém szobor megkapja ezeket a fényeket, tehát a helyére kerül, viszont nem töredezik szét a kép alsó súlypontja: a sötétben tartott meg gyep meg járókő. Úgy gondolom, hogy a kettő disznó meg van a képre. (szőke)
értékelés:
Én sem tudtam, utánanéztem: a Nemzeti Színház Siklós Mária tervei alapján épült.
Szia Eszter! A ma este (2013. okt. 21.) 20 órától kezdődő rádióadásunk illusztrációjának ezt a fotódat választottam. Ha érdekel, te is meghallgathatod, akár archívból is, érdekes és színes lesz. Köszönöm szépen.