Egy iskolai feladatot látunk, Barai módon elmesélve, ahol a cickafark vagy tejoltó galaj - nem fogom tudni pontosan megmondani – mezőn elhelyezkedését, a kamerához közeli állapotában élesség állítást, majd az élesség háttérbe való állítását és az ezekkel való játékokat látjuk itt. Ugyanakkor – nyilvánvalóan a Bara tehetségéből adódóan – ezek a képek önállóan megállják a helyüket, szinte filmszerűek. A legkedvencebb képem ebből a sorból a harmadik kép, amely pontosan a dekompozíciója miatt, hogy a felénk szaladó kislány és a felénk tekintő mögötte lévő másik személy a pillanatnyiságot tükrözi azzal, hogy az arc nem látható, mint egy elkapott kép jelenik meg a harmadik beállításunk. Egy keretes szerkezetet lehet érzékelni, ahol szinte ugyanannyi a bevezetésünk ehhez a középső részhez és ugyanannyi a lezárásunk. Én azt mondanám, hogy a két utolsó képből dönteni kellene és csak az egyiket használni, mert a két kép nem sokat építkezik már. Tehát, ha rám lenne bízva, akkor én meghagynám második, a harmadik és a negyedik képet. (szőke)
értékelés: