Nagyon tetszett.
Köszönöm szépen.
Még ilyet. :)

Miután itt jól kiokoskodtuk magunkat, és le húztuk Árpi munkáját, szeretném így egymásközt megjegyezni, hogy Árpi amatőr, és ha a Barátok közt-tel, ne adj isten a Jóban rosszban-nal hasonlítom össze, amit ugye vérprofik készítettek nem kevés pénzből, akkor ezeknek a véleményeknek, kritikáknak, észrevételeknek a felét ki lehet dobni, ugyanis azokra a műsorokra is igazak, és úgy tűnik most nekem, hogy elvárnátok azt a profizmust ettől az alkotástól, ami meg van pl. a Csillagok háborújában. Árpi eddigi munkáit ismerve szerintem ez a filmje előre lépés.
Hajrá Árpád!!! :-)))

Üázzz, Árpikám, hát amikó beszéltünk erről, még mondtam is, hogy gombokért tudok keríteni világítást, faja dimmelhető refikkel, meg ernyőkkel, meg mindennel. 3db 350 wattos lámpa a többi motyóval együtt 3000ért egy napra tényleg nem drága. Na, majd legközelebb szójál! :)

Köszi mindenkinek a hozzászólásokat, sok hasznos információt kaptam. Az utolsó indiánt pedig láttam, és én is szeretem. A világosítással meg mindig bajlódom de az pénz, hogy jó legyen, meg az előtétlencse is; pénz meg éppen nem volt (mindenre van kifogásom, bár ez a nézőt a legkevésbé sem érdekli). Egyébként tök világos a film, de itt valahogy sötétebb lesz minden, amit feltöltök. Majd kivilágosítom, és elküldöm Zsoltnak. Szóval dvd-n azért jobb a képp, már amennyire szerény lehetőségeink engedték, és persze a képességeink. Viszont, ha valaki tudja a megfejtést, hogy itt miért sötétebb minden videóm, akkor az várom.

Árpi, én is gratulálok, de tényleg elég könyned lett a dolog. elmondjátok azt, amiról szólnia kellne, ezt legközelebb valahogy másképpen kellene bemutatni. ami még furcsa volt, az az, h azzal kezditek, h elvállal, illetve folytat egy munkát, de a végén meg kijelenti, h innentől festeni fog. meg az, h vajon mit szól majd az asszony a dötéséhez, közben csak bejelenti, oszt nagy az egyetértés :) az ötlet tényleg jó lenne, csak a történet nem az igazi ide.
de ha már ennél a sztorinál tartunk, tudom ajánlani ezt megnézésre:
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_...
ebben hangzik el egy kedvenc mondatom is: "Ha sohasem loholsz az álmaid után, olyan leszel, mint egy káposzta" :)

Kezdésnek nem rossz, de hirtelen pár észrevétel:

Világosítás: Rettentően fontos. Nem csak azért, hogy lásson a kamera, és legyen részletek a képen (akárcsak a fotónál), viszont dramaturgiailag is nagyon sokat tesz hozzá. Látom is a kezdeményezést, hogy a belső monológ, a belső "háború" egy befelé forduló élmény, ehhez passzol a borongósabb fényvilág, viszont legközelebb meg kell próbálni elérni ezt a borongós világot úgy, hogy vannak fények. Egy hajfény, derítés az arcon, hogy lássunk mimikát, ezek fontosak volnának. A háttér, a környezet ilyenkor lehet jelzésértékű, tehát nem kell bevilágítani az egész kistotál terét, viszont a szereplőn mindeképpen kéne több fény.
Ilyen szempontból jó váltás, hogy amikor a szereplő "megvilágosodik", akkor a fények is élettel telibbé válnak, hogy kinyitottátok az oldalt lévő ablakot, és azon bejött egy nagy csomó fény. Ez jó, ez dramaturgia szempontjából hozza, amit kell.
Plánok: Lehet, hogy ez csak az én ízlésem, de szerintem a legtöbb képen túl sok a felesleges tér a szereplő felett. Egyrészt nem is releváns, hogy mi van ott, másrészt nincs is ott semmi, sokszor azt éreztem, hogy egy jóval szűkebb plán több feszültséget adott volna a jelenethez. A film második felében ez meg is van, sok premierplán, jól elhelyezve.
Az jutott most eszembe, hogy igen, az elején még valmennyire fontos a térbe helyezni a szereplőt, viszont talán szerencsésebb lett volna ezt úgy megcsinálni, hogy pl. a telefonálüs asztalnálülős snittnél egy nagylátó előtéttel lerakni a kamerát valahová az asztal sarkára, egy picit felfelé billentve a kamerát, a figurát a hozzánk közelebb eső képrészbe helyezve. Kicsit kevésbé hétköznapi beállítás, több lenne a környezetből, viszont nem egy szokványos, "lapos" elhelyezéssel.
Még egy apróság. Az ansnittekben látszik egy vitorláshajó modell az asztalon, ráadásul elég hangsúlyosan, mert az a leginkább kontrasztos elem a képen, a mögötte lévő kékeslilás mittoménmilyen fényben úszó függönnyel... Az a bajom vele, hogy sehogyse passzol a sztoriba, kilóg az egészből, viszont túl hangsúlyos (videónál mér' nincs olyan szó, hogy képsúlyos? Elvégre ki beszél itt hangról???). Szóval azt vártam tőle, hogy valahogy megjelenik a sztoriban, hogy mittomén, feladta a festést, de lett helyette vitorlázás, vagy ilyesmi. Viszont mivel nem jelenik meg a történetben, szerencsésebb lett volna elrakni onnan, vagy pl. kicserélni valamire, ami tárgyilag is utal a festészetre. Pl. egy kis festékpaletta, vagy ilyesmi, ami megmutatná, hogy a komoly és megbecsült, tiszteletnek örvendő ügyvéd lelkében nem csak "háborúként" van jelen a fiatalkori irányvonal. Szóval ez a hajó nekem így téves kép, téves, nemlétező információkat ad a figuráról.

Egyébként fasza, jó a vágás, meg le a kalappal, 24 óra alatt vágással, mindenestül ez nem akármi, szép munka! :)

Köszi Aureliano, bírom a kritikát. Sok munka volt benne, és nem csak az enyém, de a verseny másik érdekességa az volt, hogy 24 óra állt rendelkezésra mindennel együtt, és magára a forgatásra csak négy óra volt ebből. És én sem csodálkozom, hogy nem nyert. És szándékosan lett kiszámítható, mert ezt ilyen egyszerű popfilmnek szántam, hogy még anyám is megértse, aki a BK-n edződött : ) A következő filmhez több időm lesz, és többet kell próbálni előtte. Itt sajnos az is kevés volt. Ilyen lett, próbáltam kihozni a dologból a maximumot.

Kedves Árpi!

Szerintem ez a filmed jogosan nem nyert, bár nem ismerem a kiírást persze. Jó a zene, nagyjából jók a vágások, olyan filmszerű (vagy inkább tényleg tévéjátékszerű) a dolog, de a történet, a szöveg túlságosan didaktikus, szájbarágós, nem hagy semmit a nézőkre. Nincs benne lehetőség az elmélyedésre, elszakadásra, nincs egy fokozatos emelkedése, vagy egy váratlan csattanója, végig kiszámítható. Az idősebb alak hihető, de a fiatal nem túl meggyőző, pedig rólad pont azt gondolnám, hogy hozzá állsz közelebb. Szóval nehéz átélni és nem arra gondolni, hogy egy iskolai fogalmazást próbálsz megfilmesíteni. Szerintem több lélek és kevesebb technika kellene bele. Ugyanakkor nyilván sok munka van benne, van sejtésem róla, hogy mennyi minden kell egy akármilyen rövid filmhez, ez meg majd 10 perces, aminek csak a korrekt vágása legalább egy nap. Érdemes errefelé haladnod szerintem, de ez még nincs ott, ahol lennie kellene.

Remélem bírod a kritikát!

üdv
A.

Ez jóez.
Csak nekem valahogy a benti felvételek a magyar szappanoperák, vagy méginkább a régi jogi-esetek világát idézik. Nem tudom, hogy a világítás teszi-e, vagy inkább az a sok - talán kistotálnak hívják - beállítás az íróasztallal szembe tett kamerával derékig mutatott alakkal. Amint átment közelibe, vagy valami izgalmasabb kameraállásba, akkor fogyott ez az íz, de újra és újra visszajött az a félközel-féltávoli semleges nézőpont, ami ezt visszahozta. Nekem.

A felirat kötelező volt, mert így szólt egy versenyre a kiírás, hogy ezeknek kötelező szerepelnie az elején is és a végén is. Ezt úgy hidaltam át, hogy Tomi és Anna barátommal készítettük hozzá a zenét, ami úgy gondolom a film része. Ezért hagytam meg itt is. Persze a film nem nyert semmit... : )

a felirat csak keret, nem számít ...
bakter, Árpi ez nagyon nagy, kicsit fájt látni magam ötven évesen ahogy magamat korholom (no ez így jövendölő álom:)
a felirat csak keret, nem számít ...

Ez tényleg... ... ...
Újrakezdés mindig van, csak hallgatni kell a (visszatérő) álmainkra is.

Ezt a két feliratot nem értettem én se. :)

20 Év
10 Oscar
5 Disznó
7 fő (vagyis nem, hanem péntek) :)

Jó ez, Árpi! Talán kicsit sok a feliratozás. Szerintem vagy az elején, vagy a végén. Elején is meg végén is minek?

Jól van Pap Árpád, mindég is sejtettem, hogy nem kukac az ami mozog benned. Hajrá!!!!

Ez a filmed is nagyon tetszik. Reménnyel tölt el ez az optimizmus a végén, bár el tudnék képzelni egy olyat is, amikor már nincs újrakezdés. Ugyanakkor a cím mégiscsak átértékeli ezt az optimizmust az én nézőpontomból. Lehet, hogy az újrakezdés lehetősége csak egy álom? Vagy egy álom segít felismerni az újrakezdés lehetőségét? Ezeket szép költői kérdéseknek szántam, mindenesetre gondoltam leírom, hogy első körben ezek jutottak eszembe.