Tünde ezt a képet szorgalmi témakörbe küldte, aztán a többiek rábeszélésére tettük át a Csendélet kategóriájába – meg kell mondjam, azért sokat nem kellett győzködni, hogy ez hova való, hiszen szívem szerint én magam is oda tettem volna. Mondhatnánk azt, hogy a csendélet az tárgyak viszonya és akkor hol vannak ezen a képen tárgyak, mert ezen egyetlenegy virágot látunk, azt is tulajdonképpen csak a sötétből derengve előbújva, tehát hogy ez most miért csendélet. Akkor én azt mondom, hogy igen, a klasszikus csendélet felfogáshoz képest ez egy következő szint és azért tudom elfogadni, mint megoldást, mert ennél a képnél pontosan a hiány az, ami ezt a viszonyrendszert mozgásban tartja, az a hiány, ami a sötétből nem derül ki. Ez a hiány, ez a formai játék az, ami tulajdonképpen beemeli ezt az egészet ebbe a kategóriába, amit úgy hívunk, hogy csendélet. Amivel nem biztos, hogy 100%-ig egyet tudok érteni, az maga a kompozíció, a képen szereplő virágforma elhelyezése. Most egy picit úgy érzem, minthogyha nem lenne biztos az alkotó, hogy mit is akar és hogy is akarja mondani és akkor ide sikeredett. Mondok két irányt. Az egyik az, hogy azt mondjuk, hogy a klasszikus kompozíciós irányt követjük és akkor, mivel a képben van egy ilyen átlós elhelyezkedés a virágban is tulajdonképpen egy elnyújtott háromszöget látunk, tehát azt mondom, hogy akkor a képnek a bal oldali fölső sarkát azt ahhoz a kis virágcsücsökhöz kellene igazítani, tehát onnan kéne indítani az egészet. Minthogyha egy arcot néznénk, bal oldali irányból jobb oldal felé kommunikál, tehát akkor jobb oldalon kellene nagyobb helyet hagyni. Ha ezt el tudjuk fogadni, hogy fogjuk fel ezt úgy, mint egy portrét, akkor ez az egyik megoldás. A másik irány, a dekompozíció az pedig az, hogy ha ezt a jobb oldalra húztam át, akkor a bal oldalon lényegesen többet kéne hagyni ahhoz, hogy a tömeg legyen maga az, ami ezt a finom kis jelzést mozgásban tartja. Másképp mondva, ehhez a mennyiséghez, amit itt most látunk, ha a mérlegserpenyőbe beletesszük magát a virágformát a tónusaival, fényeivel és árnyékaival, akkor a másik serpenyőbe többet kell tennünk, pontosan azért, hogy ez a maga könnyedségével lebeghessen. Szóval mondom, nekem kompozíciós problémám van. Tünde lesz a megmondhatója, hogy ez mennyire jó meglátás, hogy egyetért vele vagy sem. Én két csillagot tudok erre most adni, úgy, hogy egyébként azt kell mondjam, Tünde nagyon is érti és érzi ezeket a dolgokat, és nagyon örülök neki, hogy ilyen bátran hozzá mer nyúlni ezekhez a leckékhez és arra szeretném őt bátorítani, hogy csak így tovább, mutassa a többi leckére a megfejtéseit, kíváncsian várom. (hegyi)
értékelés: