Tényleg érdekes az a hajszerkezet, ami Tünde fején most önálló életre kelt, és jó az is, hogy a rövid expozíció kimerevítette a pillanatot - London, és a frizurám még mindig tart (bocs, nem tudtam kihagyni) - bevallom volt bennem mindig némi irigység azokkal, akik viszonylag egyenes szálú hosszú hajjal rendelkeztek, mert külön szertartási rendje tud lenni a haj babrálásának, a hajászatnak... na de a képre visszatérve jó portré ez, még akkor is, ha a háttér lehetne nyugalmasabb picivel, vagy ha tágabb lenne a képkivágás, hogy értelmezhessük jobban a hátteret, mert így most a néző meg akarja fejteni, mi zajlik a háttérben, de nincs hozzá elég kapaszkodója, így nem tud dönteni, hogy keresgéljen ott is, vagy az csak a szükség hozta formabontás. A sál a nyakban, a katonaira hajazó kabátka, minden erősít és támogatja azt, hogy a nagy hajmedúza alatt igenis vegyem észre a fürkésző szemet. Van ebben némi érzelmi plusz is, hiszen az ember szívesen odamenne és kisimítaná a másik szeméből a hajat a lánynak, és beszélne hozzá, és figyelne a szemébe nézve... szóval jó a meseiség is. Egy picit ennek ellentmond a száj, mert nem eldönthető, hogy mosolyogni fog vagy szigorú lesz velem, szóval ha valami visszatart a hajsimító mozdulattól, az a száj. Köszönöm, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: