Medusa

Medusa

Tényleg érdekes az a hajszerkezet, ami Tünde fején most önálló életre kelt, és jó az is, hogy a rövid expozíció kimerevítette a pillanatot - London, és a frizurám még mindig tart (bocs, nem tudtam kihagyni) - bevallom volt bennem mindig némi irigység azokkal, akik viszonylag egyenes szálú hosszú hajjal rendelkeztek, mert külön szertartási rendje tud lenni a haj babrálásának, a hajászatnak... na de a képre visszatérve jó portré ez, még akkor is, ha a háttér lehetne nyugalmasabb picivel, vagy ha tágabb lenne a képkivágás, hogy értelmezhessük jobban a hátteret, mert így most a néző meg akarja fejteni, mi zajlik a háttérben, de nincs hozzá elég kapaszkodója, így nem tud dönteni, hogy keresgéljen ott is, vagy az csak a szükség hozta formabontás. A sál a nyakban, a katonaira hajazó kabátka, minden erősít és támogatja azt, hogy a nagy hajmedúza alatt igenis vegyem észre a fürkésző szemet. Van ebben némi érzelmi plusz is, hiszen az ember szívesen odamenne és kisimítaná a másik szeméből a hajat a lánynak, és beszélne hozzá, és figyelne a szemébe nézve... szóval jó a meseiség is. Egy picit ennek ellentmond a száj, mert nem eldönthető, hogy mosolyogni fog vagy szigorú lesz velem, szóval ha valami visszatart a hajsimító mozdulattól, az a száj. Köszönöm, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Már többedjére nézem.. Annak ellenére, hogy keveset mutatsz az arcodból, mégis nagyon személyes az egész.., amit még nem tudtam megfejteni miért, de a képed esszenciája ez számomra; talán a mély tekintet miatt vagy az egész jelenet végett..
Nagyon tetszik!
üdv
d

Nagyon értékelem ezt a "bizalmas fejtegetést" kedves István! :) Én sajna nem tudom ilyen szépen megfogalmazni a képhez kapcsolódó gondolataimat...

Érdekes ez a dolog, mert bár nem tükörben készült (igaz, első hozzászólásom ezt sugallhatta) de a kép maga a tükör. Ezért jó ez az önportrésdi! :)

Akkor ha jól sejtem, ez egy tükörben készült felvétel - erre gondoltam, ahogy mondod magadra ható tekinteted. Mikor először megláttam, gondolkodtam, hogy miképpen állt össze ez a fotó, milyen szerencse kellett hozzá, vagy milyen alapos kidolgozottság. A tükörre nem gondoltam, nem láttam semmi rá utalót, holott milyen logikus is... Van ugyanis olyan feldolgozása is a történetnek, amelyben a Medusát tükörrel győzik le... Az eredetiben emlékeim szerint a fejét vágja le Perseus, a három elvarázsolt lánytestvér közül Medusa nem volt halhatalan.

No és a tükör és az igéző tekintet, az önbájolás ugye régi kultúrkérdés is. Hófehérke gonosz mostohája betegszik bele a tükrébe, hogy csak egy közismert mesét említsek.

Az önimádat amúgy akár tényleges, akár képletes, sosem olyan életveszélyes mint az öngyűlölet. A képzelet fonalát felvéve mondhatjuk, hogy más-más sors vár rájuk, bár kétségtelenül egyik sem örömteli. Ilyen-oylan kifutása lehet a sztorinak, de aki önmagát szereti, annak alkotásaival sokkal könnyebben azonosulnak az emberek, mint aki állandóan roncsolja, megveti, megalázza magát az alkotásain.

Nem ismerjük egymást, elnézést is e bizalmas fejtegetésért. Mentségemre azt is azért el szeretném mondani, hogy itteni ismerőseid hozzászólását, reakcióját olvasva egészen biztos vagyok hogy sokkal-sokkal árnyaltabb a történet, és inkább tűnik nekem még egy magasfokú alkotói attitűdnek e fotós megnyilvánulásod, mintsem égetőn létező problémának a hozzászólásod.

Szummázva: idegen emberre is a fotód hat, talán más irányban. A tükrös sztori, önbabonázás, önszerelem csak a hozzászólásodból derül ki. Bárhogyan is van, a fotód hatásos. Pontos és alapos mestert dícsérnek a vonalak.

Üdv. István

Köszönöm szépen hozzászólásaitokat!

A veszélyes ebben a fotóban számomra az, hogy saját magamat babonázom meg szuggesztív tekintetemmel! Nem szerénytelenségből írom ezt: keserű sors vár arra, aki önmagába szerelmesedik bele! De ez már egy másik történet...

Ez igen Tünde! Szeretem a képeidet. Jól fotózol.

Hát ez Uááááhhh... sőt egyenesen vááááuuuu!

Paffá vagyok léve,
mikoron e képet nézve
jár a szemem e vonalakon,
a szél-medúzacsápokon...

Belegabalyodok a hajszálakba,
belefeledkezem az ajkakba,
benézek a szem-ablakba,
de már el is vesztem... magamban.

Hát engem is lenyűgöz a képed. Viszont nekem a HP-ből a Félvér Herceg jut az eszembe, mert a forma és haj, ill. arc forma nagyon hasonlít.

Jelentem, én is kővé váltam rendesen. :)
Mint ahogy kővé vált az a pillanat is amikor a kép készült. Az idő megállt, a medúzacsáp szerűen levegőben maradt hajtincsekkel várod a végzetet. Lódobogást hallok, jön már Perseus a fehér lován...

Erős kép ez no, azt hiszem nem kell tovább ragozni!

Medusa... A Medusa roppant csúnya volt a mitológiában... :) De értem a játékot, és nagyon találónak tartom a címet! Medusa más jegyeire pályáztál a címmel, a pikkelyektől, az agyartól, a kígyónyelvtől eltekintünk...:)) A tekintet, a kígyózó haj és még a jelképes kővé merevedés is megvan, olyan szívesen nézem a fotót.

Az erős kontrasztból és a kígyózó hajból is azonnal kitűnik és elkap a bal szemed tekintete - bizonyára a megcsillanó fény erősíti fel ezt a hatást. Viszont a vállon is van egy csillogó gyöngy (talán?) El tudom képzelni, hogy szándékos, hiszen ez a nagyon sötét felületet pontosítja, fejemben kiegészül így az alak és a kabát a többi résszel. Nagyon tetszik, és igen ötletes!
Üdv. István

Szerintem a kép gyönyörű, a hölgyel együtt:-) Vagy azért:-)
Mivel élőben ismerlek, úgy érzem, nagyon kifejező is a kép, a címben viszont nem vagyok biztos... kiváncsi leszek, másoknak, akik ismernek élőben, mi lesz a véleménye:-)

Új hozzászólás