körözöttes kenyér
erős paprika
tej
reggeli

Rögtön az elején megmondom, hogy ez a kép nem teljesíti sem a csendélet, sem a fotográfia szintéjét, tehát azt gondolom, hogy ez nincs végiggondolva, miközben látszik, hogy nagyon sokat bindzsizett vele András - azért tettem fel ezt a képet, hogy tudjuk róla beszélgetni, tudjunk róla mesélni és ahogy látom van is hozzászólás, annak nagyon örülök, hogy ehhez születtek, annak kevésbé, hogy ennél azért lényegesen izgalmasabb kérdéseket felvető képekhez pedig nem szóltok hozzá. Itt látunk egy térrendezést, ami alapvetően teljesíthetné a csendélet fogalmát, tehát van 3 tárgyunk, ezzel a a 3 tárggyal el lehetne kezdeni dolgozni, ebből valamit ki lehet hozni, de ez most itt nem történt meg. Akkor most felsorolom tételesen, hogy hol vannak a problémák.
   1. Van egy asztalterítő, ami ki lett véve a szekrényből, van rajta egy hajtás. Ha akarom ezt a kereszthajtást használni, akkor komponáljam bele, és akkor van értelme, egyébként meg tessék kivasalni.
   2. Van egy paprika, ami be bele van vágva. Gondolom ez azt akarja jelezni, hogy ebből már valaki evett. Hát nem egy szép darab, azt tegyük hozzá. Ha nincs indokolva, hogy miért egy ilyen csoffadt paprikát használunk, akkor valami olyan paprikát kell használni ehhez a csendélethez, ami meghozza a gusztust ahhoz, hogy én ezt meg akarjam kóstolni. Hogyha belevágunk, akkor azt a vágási felületet mutassuk meg. Ez a csumája, ami felénk mutatja magát, nem igazán szép, miközben a vágás lehet egy izgalmas helyzet és ráadásul indokolja azt hogy miért egy ilyen torzót kapunk ide.
   3. A körözöttes kenyérnek titulált májkrémes kenyér, bocsánat Gime, de ez nem körözött, ez itt májkrémes kenyérnek van világítva. Ez is olyan, hogy ha – én egy finnyás gyerek vagyok – valaki egy ilyet tesz elém, akkor azt mondom, hogy jóllaktam, köszönöm nem kérek többet enni, még akkor, hogyha kopog a szemem az éhségtől, aztán majd valami talponállóban bekapok valamit. Tehát nem túl gusztusos.
   4. Mindehhez a tányér nem illik. Lehet, hogy ezen eszi az ember a reggelijét, de nem nagyon emeli ki magát a formát. Az ételfotózás egy külön terület, aminél igenis össze kell tudnunk hozni azt, hogy fehér az asztalterítő, fehér a tányér. Ez a kenyér, azt kell hogy mondjam, lehetne önmagában az asztalterítőn is.
5. Van egy pohár tejünk, ami oké, csak nem tudom, hogy miért van UFO fénnyel megvilágítva. Értem én, hogy – mit tudom én – szombat este a diszkó előtt készül és már készültünk a diszkóra, és akkor hangulatba hoztuk magunkat, de hogy mi az a kék fény? Tényleg nem értem, nem látom a szerepét.
   Amikor valami fényképet elkészítünk, annak van valami üzenete. Itt nem derül ki, hogy miért fényképezted le? Miért van ez a kék? Mit akarsz ezzel nekünk mondani? Ha ezt nem tudom megfogalmazni, akkor a kép helyetted, nem fogja megfogalmazni. Az, hogy van egy ilyen zseblámpád, már láttam táborokban is, előszeretettel használod – egyébként azt kell mondanom, hogy elég ritkán használható, pontosan emiatt a fénytorzulás miatt – hát jó, van egy ilyen zseblámpád, ügyesen meg lehet világítani vele a tejet: jééé milyen kék... és akkor ennél hova jutunk tovább? Az a gyermeki rácsodálkozás, hogy a kék lámpa kékké teszi a tejet, azt én elfogadom, de ettől még ez nem lesz fotó. Úgyhogy azt sem tudom mondani, hogy ezt hol lehetne javítani, mert nem nagyon van rajta olyan momentum, ami ne valami baki lenne. Lehet azt mondani, hogy akkor csináljunk egy olyan csendéletet, ami mint egy állatorvosi ló, hordozza az összes problémát, amit egy csendélettel el lehet követni, de akkor ezeknek viszont sokkal rajzosabbaknak kell lennie, és akkor megint létrehozunk valamit, ami olyan mintha és közben meg nem. Tehát mintha teljesítenénk a leckét, és közbe pedig egy fityiszt mutatunk vele. Én a fityiszt is el tudom fogadni, csak akkor tessék megcsinálni azt a fityiszt. Ismétlés - sírva kérem, hogy nehogy ezt a kenyerest ismételd, keress valami olyan tárgyegyüttest, ami alkalmas csendéletnek, az ételfotózást egyelőre hagyjuk. (hegyi)