Hosszú szünet után ismét próbálkozom...

Hát ez kifejezetten aranyos történet. Egyrészt örülök annak, hogy Zoli újból próbálkozik, ahogy írja, és ez a próbálkozás nagyon jól sikerült. Tényleg olyan, mintha a nagyobbik tartaná a kicsit. A kicsi úgy néz ki egyébként, mint a Micimackóból a Malacka – nekem – nagyon aranyos. Ez lehetne akár egy Micimackó macskában elmesélve, miután megették a mézet, hátradőlnek és pihiznek. Szóval én azt mondom, hogyha állatfotó, hogyha házi kedvenc, akkor körülbelül ez az szint, amit én várok. Hogy benne legyen egy mese, benne legyen egy viszonyrendszer, benne legyen az, hogy maga az alkotó hogyan viszonyul ezekhez a kis állatokhoz, mert ez az a viszonyulás, amit utána a nézőre is úgymond átragad. Nem azt mondom, hogy mindent szentimentálisan kell felfogni, ami állatokkal kapcsolatosan azt lehet egészen máshonnan is megfogalmazni, de akkor az legyen a képen. Szóval én nagyon szeretem ezt a fotót. Egy picit talán sajnálom az alsó kis vörösnek a szemét, hogy csak az egyiket látom, most itt ennél talán belefért volna még egy fél centi, kompozícióban is jót tett volna neki, de szeretem. Ez 3 csillag és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: