Utólag tudtam meg, hogy a két képeslap tulajdonképpen egy sorozat akar lenni, úgyhogy én most ezt megpróbálom egyben értelmezni, bár nekem ezek a képek külön is működnek, nagyon szeretem őket. Mind a két képnek az az ereje – főképp az első képen látszik ez jól – hogy a kétdimenziósnak sejthető keretezés a kép alján átalakul és kap egy kicsi teret, és ettől az egész majdnem olyan, mintha egy roncsolt negatívot látnánk, aztán közben kiderül, hogy ez a roncsolás a valóságban a gondolom vakolat nélküli téglákból adódik. A képeslapok 2-es képnél is elég erősen megjelenik. Polaroid képeknél lehet ilyet látni, főképp a nagyobb méretű polaroiddal lehet hasonló hatást elérni. Tehát én azt mondom, hogy ezek nagyon jó és nagyon erős meglátások, és nagyon tetszik. Ebből egy sorozatot is el tudnék képzelni, tényleg akár képeslapként is. Nyilvánvaló, hogy nem végtelen a száma ezeknek az ablakoknak és az ezeken való kitekintéseknek, bár azt mondom, hogyha egyszer az ember elkezd ezen gondolkozni és bekattan az agya erre az irányra, akkor aztán már mindenben képeslap keretet lát. Tehát én arra ösztökélném Barát, hogy nyugodtan kezdjen el ezzel foglalkozni, mert ez egy izgalmas játék és megéri. Nem mondom azt, hogy ezzel váltjuk meg a világot, de nem is biztos, hogy kell. Én azt mondom, hogy egyszerűen ha valami nyugalmat sugárzó és esztétikus képi megoldás, akkor abban utána az ember – nem rögtön az elején – egy idő múlva elkezd megtalálni olyan kis részleteket, amik aztán viszik a szemet, a gondolatot és az érzelmeket. Akár az első, akár a második képet nézem, ez mind a két képnél létrejön a térjátékkal. Köszönöm. Mivel utólag mondta Bara, már nem tudtam összevonni ezt a két képet egy leckébe, mert mindkettőhöz születtek hozzászólások, úgyhogy én most azt mondom, hogy a két kép kap 3 csillagot. (hegyi)
értékelés: