Hóbogyó

Nagyon örülök annak, hogy a Viki elkezd fényképekkel is foglalkozni és egy egyszerűnek tűnő üzenetet küld ide nekünk a télből, ugyanakkor azt mondom, hogyha megfigyeljük ezt a képet, akkor ez tömegelrendezésében egy nagyon is átgondolt és nagyon is szép dolog és nagyon is jól érződik az a fajta téli helyzet, amit sokszor megfigyelhetünk. Ez a meleg színeknek a használatától van így, tehát attól lesz ez igazán erős, hogy ezeket a kis bogyókat megfigyelte ezekkel a kis hósapkákkal és ezek a bogyók, mint ilyen kis hangjegyek kottán nagyon is vidámak és nagyon is szerethető képi üzenetet hordoznak. Tehát azt mondom, hogy ez egy nagyon jól komponált és nagyon nyugodt és egyszerűségében is nagyon erős kép. A kommentárok között volt egy vitánk arról, hogy, hogy is kell a mondanivalót elhelyezni egy képen, vagy hogy kell beleszőni a kép textúrájába a mondanivalónkat. Én azt mondom, hogy egyrészt magát meg kell fogalmazni, hogy mit jelent az, hogy mondanivaló. Mit várunk el ennél a fogalomnál? Én azt mondom, hogy nem biztos, hogy mindig nagy, patetikus, rajzos megfogalmazásokat kell keresni, nem biztos, hogy mindig meg kell váltani a világot. Mert ezek a kis, apró üzenetek és lépések azok, amik igazán hitelesek és szerethetőek. És azért azt vegyük észre, hogy ennél a képnél bizony-bizony a mélységélességgel is van egy nagyon kellemes játék, tehát a térélmény az abszolút létrejön, a hangulat is nagyon jó, a színdinamika is nagyon jó, tehát minden olyan eszköz, ami egy fotográfiánál szakmailag kézben kell, hogy legyen, az jól van használva. Emellett ha mondjuk azt mondom, hogy tél, akkor nem mindig az jut eszembe a télről, hogy emberek megfagynak az utcán, vagy de jó a téli sport, hanem akár csak egy ilyen megfigyelés, amit egy városi ember tesz, hogy járok az utcán és igenis esetleg ezeket a kis piros bogyókat nyáron, vagy tavaszidőben, vagy ősszel nem is biztos, hogy észrevenném, miközben télen pedig rá tudok csodálkozni. Ez a megfigyelés önmagában szerintem sok mindent elmond és egy érzelmi állapotot tükröz. Tehát szerintem ezeknél a képeknél nem kell ennél több, vagy mélyebb mondanivalót keresni. Ez egy abszolút elfogadható és jó irányvonal, háromcsillagos történet. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Jól van Dió! A macska meg fel van mászva a fára, és a kutya meg ott van alatta ugatva.
Ha csak ennyi lenne a helyesírási tudatlanságom, elégedett lennék.
De a tapasztalatom szerint aki akar megérti, a mondandómat.:)

(Időközben Zsolt kijavította a gépelési hibát.)

Off: Nem a képről: Szeretem, ahogy Ti beszélgettek. :) Zsolt és Feri. :) (Mert nem vitatkoztok, ugye, hanem beszélgettek?) A chat-en kezdtem a kekeckedést egy elírás miatt, ("mataron" - Zsolt) de itt folytatom, hogy egyenlítsek. Feri, olyan, hogy "ledegradálni" olyan szó -szerintem nincsen. Leszólni, ócsárolni, degradálni, lebecsülni. Ilyenek vannak. LEdegradálni, nincs.
Tehát: a fogatlan róka tor közbevetése után az állás jelenleg : 1 - 1 . :))))))
Folytassátok!

Zsolt! Én csak a saját gondolataimat írtam-írom, és egy pillanatra sem hiszem, hogy igazam van. Mégis azt gondolom, hogy a tartalomhoz nem csak választjuk a formát hanem tanuljuk is.

Feri, olvasd el még egyszer, amit írtam, és értelmezd kérlek. Felcseréled a sorrendet. Ez akármennyire szabadidős, de egyfajta önképzőkör. Hogy kezdenél el megtanulni fotózni? Könyvből? Nem, bizony gyakorlással lehet. És ennek első lépése, hogy megnyomjuk az exponáló gombot és rögzítünk valamit. Aztán értékeljük, elemezzük. Első lépéseknél az pont elég, ha éles. Aztán megyünk tovább. A mondanivalónak mondott dolog, amit emlegetsz, nem követelmény az első lépéseknél, sőt, szerintem ha valaki rögtön mondanivalót akar, hamar el fog menni a kedve az egésztől, mert nincs birtokában annak a tudásnak, hogy a fejében lévő mondanivalót, érzést, "képet", átformálja, transzponálja fotóba, filmbe. Ahhoz, hogy rutint szerezzünk, fényképezni kell, majdnem hogy akármit. Aztán majd jön az a fránya mondanivaló is.

... hát nem tudom, Zsolt. Ott vérzik el az internetes fotózás is, hogy nincs mondanivaló, csak a siker utáni vágy van, és erre Te is láttál már nem egy példát. Szerintem fontosabb az üzenet, az ÜZENNI VÁGYÁS. Nem fontos annak világot megváltó üzenetnek lenni. Számomra egy akármilyen rosszul elkészített kép is többet ér ha van üzenete, mint ha precízen megszerkesztett, technikailag hibátlan, ámde semmitmondó képet látok. Ugyanis a kompozíció, a technika tanulható, hisz azért (is) járunk ide. A motivációt meg ki kell bányászni-de hülyén hangzik ez-fel kell ébreszteni szerintem az egyénben. És, hát a Vikiről beszélünk, aki nem is akármilyen filmet, rádió műsort csinált, tehát van "némi" fogalma a képekről, az alkotás szó érteléről, az alkotás folyamatáról. Természetesen nem szeretnék másokat ledegradálni, az előző mondatommal, csupán arról van szó, hogy Őt már talán ismerem annyira, hogy ilyeneket írhassak neki, ill róla:)

Feri, igenám, csak kihagytál pár lépést. Járni se úgy tanul az ember, hogy maratont fut. Persze, törekedni kell arra, amit írsz, de az első lépéseknél igencsak fontos, hogy ne a tartalmat keressük, meg a nagy mondanivalót, hanem legyen jó a fény, legyen jó a kompozíció, legyen rendben a szerkesztés, szokjuk a gépet, aztán ha ezek már megvannak, lehet keresni a mondanivalót. Ha fordítva csinálja valaki, sok kudarc érheti, míg eljut oda, hogy meséljen képekkel.

:)
Szerintem lényegében kétféleképpen fotózunk, az egyik amikor észre veszünk valamit, a másik amikor elképzelünk valamit. De mind a két esetben az a lényeg, hogy legyen a képnek valamilyen mögöttes tartalma, és ne elégedjünk meg csak a szép (táj, épület, nő, gyerek, stb.) bemutatásával. Az észrevevős képeknek meg van az a csapdája, hogy meglátok valami szépet, amit én szépnek látok de másoknak esetleg nem tetszhet annyira, és nyomom a gombot. Ezzel önmagában nincs is baj, mert csináltam a saját albumomba egy nekem tetsző szép képet. Ám másoknak esetleg unalmas, vagy semmitmondó lehet az általam választott téma. Ilyenkor segíthet, a szokatlan a látószög, vagy a különös világítás, ám ezekhez fontos a rendelkezésre álló technika ismerete. Ezt nem tudom másként mondani, olyasmit fotózzál ami valóban izgat, ami valóban mélyen a lelkedben van, és menekülj a sztereotípiák elől.
Remélem nem vettem el a kedved. :)

Új hozzászólás