Bevallom férfiasan, hogy én most megnéztem Bélának, hát majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt riport leckére beküldött Tél a tónál című képsorozatát, ez most téli szilánkok. Azért tettem ezt, mert biztos szerettem volna lenni abban, hogy jól emlékszem, hogy mi az, amitől az a sorozat másképp működött, mint ez. És ez nagyon egyszerű lesz, amit most mondok, ott a Béla valamit el akart nekünk mesélni. Be akart mutatni nekünk valamit. Volt egy érzelmi megközelítés. Ez most, amit látok, ez nekem kilóra megvan, ott van minden, ami kell, mindegyik nagyon izgalmas irány lenne, de önmagában egyik sem elég erős, hogy önállóan megálljon mint kép és ebből kifolyólag, hát a Béla összerendezte ezt egy sorozattá. Nekem most így tűnik ez a metódus. Tehát, hogy nem egy sorozatot akarok csinálni, hanem csinálok képeket, utána meg azt mondom, hogy, na jó, akkor ezek a képek lettek ebből a sorozatból jók, vagy egy bizonyos szint fölöttiek, és akkor ezeket így egy csomagba beküldöm. Nem látom, hogy ez építkezne valamilyen szinten ez a történet, tehát nem látom azt, hogy lenne valamilyen összekapcsoló szál, ami összefogná ezt a helyzetet, és azt sem látom, hogy minden egyes kép indokolt lenne, bármelyiket ki tudom hagyni ebből a sorozatból. Bármelyiket - miközben bármelyikkel el is tudnék indulni, mint történet, tehát el tudnám kezdeni a mesét vele. Tehát én azt mondom, hogy ez most így egy nagyon szép skicc, minthogyha egy jegyzetfüzetbe felírtam volna azt, hogy na, mivel szeretnék foglalkozni. Én most azt tudom mondani, hogy hát Béla, nem is azt mondom, hogy ismétlésre adom vissza, hanem ebből kaptunk tőled egy nagyon erős sorozatot egy évvel ezelőtt, ez nem ment azon túl, sőt, hát most vagy valamelyik vonalon elindulsz, vagy nem tudom, valahogy jó lenne, hogyha megmondanád, hogy mitől szereted te ezt a történetet, mert ez nem derül nekem ki. Nem érzem azt, hogy érzelmileg mi az ami téged ehhez köt. Itt megint azt mondom, hogy bele kell bújni ebbe, mint egy kabát és magamra kell tudni húzni és úgy elmesélni, hogy én - a néző - ezt nagyon szeressem, és nagyon fontos legyen nekem is. Tényleg azt mondom, hogy az első kép olyan, mint egy nagyon szép ólomüveg ablak, vagy minthogyha lehetne ez egy pénzverdében, vagy egy ékszerkészítőnél. Gyönyörű. A második kép, mint egy béka. Ez is egy jó vonal. A harmadik kép, az ezzel a kis hegyes formával és a háttérben lévő pöszmöszökkel nagyon is izgalmas zenei elindítása mondjuk egy történetnek. A következő képnél nagyon jó ez a mélységélesség meghatározás, hogy ennyire kicsire vetted a mélységélességet. Ez a negyedik kép. Az ötödik képen…hát, ez, mondjuk ez az ötödik kép szerintem kimaradhat, ez annyira nem erős semmilyen szinten. A hatodik kép az egy teljesen más. Az olyan, minthogyha felülről nézném a Nazca vonalakat, tehát megint egy más gondolati irányt lehetne belőle kihozni. Vagy a térképpel összehasonlítva, vagy minthogyha egy várost építenének, de akár egy sci-fi filmet is el tudok ebből képzelni. A zárókép, az pedig tényleg azt mondom, hogy nagyon szép meglátás, ott viszont valami hiányzik a képről, amitől ez a kép történetté alakul. Háttérnek jó, csak még nincs rajta történet. Szóval, Béla, én ezt visszaadom, és nem is azt mondom, hogy ismétlésre, hanem átgondolásra. (hegyi)