Nagyon tetszik, nagyon kedves az a fajta képi elrendezés amit itt most kapunk, nagyon jó az üzenete, nagyon tetszik az a fajta világ, amit itt most látunk. Nagyon jó ez a tekintet, amit valamilyen szinten azért sikerül látnunk. Itt van egy kicsi javítandó ezen a képen. Valami kistükörrel, kislámpával, íróasztallámpával a háttérből, már úgy értem, hogy a fényképezőgép mögül azért érdemes lenne a szembe egy pici fényt adni. Most ez a szem a hajtól kap egy olyan árnyékot, ami miatt nehezen tud velünk kommunikálni. Minden más lényegesen nagyobb fényértékben van. Tehát ez már ilyen kettős bujkálás, mert hogy maga a póz is erősít arra, amit a cím utal, de hát ehhez a póz elég lenne és nem kell még pluszban hozzátennünk valamit a világítás problémájával. Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, az pedig a csuklónál most egy nagyon, hát had mondjam nem túl szerencsés csonkolás jön létre. Tehát az, hogy a behajlított kézfej most egy ilyen formát ad ki, amit itt most látunk... én értem, hogy azt a kismajmot öleli a szereplő, de hát azért jó lenne, hogyha ez valahogy úgy történne meg, hogy vagy nem látok akkor semmit a karból, vagy hogyha igen, akkor ott az ujjaknak is lenne szerepe. Úgy, hogy egy picit nyitunk ezen a mozdulaton, feljebb hozom a kezem, és máris ott vannak az ujjaim. Most ez így nem túl szerencsés, de maga a beállítás az nagyon tetszik. Én azt mondom Tímeának, hogy mivel azért ez egy – még ha esti, de iskola – jó lenne, ha megismételné ezt a képet, ha ezt kérhetem, pontosan ezek miatt, hogy gyakoroljuk ezt a fajta képberendezési és világítási játékot. Nagyjából ebben a pózban és ebben a helyzetben, ez nekem tetszik és nagyon rendben van. Pontosan attól tetszik egyébként, hogy a kép két viszonylag jól elkülöníthető részből áll. Az egyik egy külső megnyilvánulás, ami ez a szégyenlős, egy kicsit félős, de mégis csak megmutatkozás, és a másik pedig egy biztonságot jelentő párnák, macik, plüssállatkák közötti helyzet, ami nagyjából azt mutatja, mint hogyha azt mondaná a szereplő, hogy jó, itt vagyok fényképezz le, bár nem nagyon vagyok ebben bátor, de legyünk már rajta túl, és aztán utána had bújjak vissza az én kis ágyikómba a kis macimmal. És ez egy nagyon szerethető történet, úgyhogy ezt mindenféleképp meg kéne hagyni, de jó lenne, ha ez az ismétlés megtörténhetne ezekkel a javításokkal. Tehát én most azért nem csillagoznám ezt le, mert várom az ismétlést, várom a javítást Tímeától, megéri, hogy foglalkozzunk ezzel. (hegyi)