Tetszik ez a kép, bár egy picit azért ez nekem talált kép. A talált képet úgy értem, hogy van egy helyzet, exponáltunk valamit. Ebben azt a Bara-féle tudatosságot nem nagyon fedezem fel, ami néhány képpel előtte a konstrukciós játékoknál megtörténik. Hogyha elemeznem kell magát a helyzetet, a kislány gesztusa, hogy épp melyik lépésnél lett exponálva, hogy ő éppen hol helyezkedik el, ezek nem 100%-os megoldások. Ennek a képnek számomra egyetlenegy óriási erénye van, mégpedig az, hogy Bara észrevette azt, hogy ennek a fának a levelei nagyon érdekes árnyékot vetnek és nagyon félelmetesek. Tehát, hogy van egy színterünk, ami a háttérben működik és ez a színtér az, ahol a kislány megjelenik, mint egy színpadon, és aztán egy másik színpadról, mint egy farkas, jön ez a félelmetes árnyék. Ez mondjuk izgalmas ebben a képben. Ha ez volt a cél, akkor ez megtörtént, ha ennél azért másabb volt a cél – és azért a memento, mint cím talán ennél többre akar utalni -, akkor azt mondom, hogy nem tudom. Ráadásul 18-as lecke nyár. Tehát, hogy még nagyobb legyen a zavarodottságom, mindez a nyár leckére van beküldve. Ebben a zavarodottságban Bara, te tudsz segíteni, de mivel neked kell utólag ebben segíteni és nem a leckemegoldás segít, ezért én ezt most visszaadnám ismétlésre. Nem tudok én ebben most jól megkapaszkodni. Elindult bennem egy történet a Piroskával és a farkassal, de nem biztos, hogy ez volt a cél. (hegyi)