Nagyon örülök neki, hogy Eszter elkezd ezzel foglalkozni. Nagyon jó az, ahogy ezt megfigyeli, ráadásul a világítással is történik egy játék. Tehát ezek nagyon fontos útkeresések és nagyon fontos tanulmányhelyzetek. Én azt gondolom, hogy abban Eszterrel egyetértünk, hogy ez még nem az a helyzet, aminél az ember nagyon apró dolgokba kezdjen el belekötni és számon kérni. Én azt mondom, hogy hajrá Eszter, minél több csendéletet próbálj berendezni, akkor fogod megérezni az ízét és próbáljunk meg elindulni, mondjuk ezen az úton, hogyha van hozzá kedved, kérlek jelezd hogyha van, mert akkor azt mondom, hogy addig, ha lehet, akkor csendéleteket rakjunk össze és a csendéleteket egymáshoz képest fogjuk majd lépésről lépésre elemezni. Most, ennél a képnél azt mondom, hogy ami nekem egy picit világításban, mivelhogy a világításnál látszik, hogy nagyon sokat dolgoztál, ami itt most világításban nekem a következő lépcső lenne az az, hogy arra is figyelni kell, hogy úgynevezett takarásokat hozzunk létre. Tehát a fény útjába olyan félig áteresztő, vagy teljesen takaró felületeket állítsunk, amivel szűrjük, derítjük, vagy pedig akár zeljesen meg is szüntetjük a fényt. Mért mondom ezt? Mert most a képnek tulajdonképpen a közepéhez képest a két széle nagyobb fényértéket mutat, nagyobb fényérték érzetet kelt. És ezt egy kicsit, hogyha az ember elkezdi visszahozni takarásokkal, tehát hogy ott a fény útjába valamilyen – hát ezt próbálgatni kell, hogy mi kell, hogy - rizspapír, vagy pauszpapír, vagy mondjuk egy füzetlap, vagy akár egy könyv, tehát hogy mi az amit a fény útjába teszek, azt ki kell próbálni. Nyilvánvaló az a jó megoldás, hogy olyan tárgyakat jó alkalmazni az árnyékolásnál, amik nem vetnek nagyon határozott vonalú árnyékot, de mondom, ezzel érdemes kísérletezni. Picit ezen kéne játszani. Ez az egyik része a dolognak. A másik az, hogy itt most két tárgyat látunk, két tárgy egymáshoz való viszonyát. A formai megfeleltetés az, ami ezt a két tárgyat egymásmellé rendezi, vagy rendezheti. Ennek a formai megfeleltetésnek tulajdonképpen nem rossz ellenpontja az, ami ez az asztallap – gondolom ez valamilyen műanyaglap, vagy nem tudom, nekem valami imitált fautánzatnak tűnik – azért tűnik ez jó ötletnek, merthogy ezek a vízszintes vonalak egy sebességérzetet is adnak ennek az egésznek, egy mozgásélményt, miközben ez a két forma meg körkörös formában mozdul be. Tehát az egyik egy vízszintes jobbra-balra elmozdulás, a másik meg két körformájú elmozdulás. Ezek jól feleselnek egymásnak, de ennek a hatása is akkor tudna jól érvényesülni, hogyha maga ez az alap, tehát amin ezek a tárgyak elhelyezésre kerülnek kevésbé lenne bevilágítva. Úgyhogy én azt mondom, hogy így most nekem kettő kiscsillag és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: