Nagyobb méretben itt látható.

Egy panorámafotót kaptunk a lecke megoldására és a technikai része ennek a dolognak az nagyon izgalmas. Az az érdekes ezekben a képekben, hogy olyan vizuális élményt tud adni a nézőnek, amit ritkán tapasztalhat meg, sőt, hát azt kell, hogy mondjam, hogy a valós életben így mi nem látunk, mert az emberi látás az tulajdonképpen lényegesen kisebb szögben ad éles és értelmezhető képet, és a periférikus látás az, amivel tulajdonképpen a mozgást érzékelni tudjuk, de igazán formákat nem. Ez az, ami ezeket a képeket úgymond érvényessé teszi, hogy nyugodtan körbe tudunk nézni egy olyan panorámában, ami egyébként nem adatik meg nekünk. Hogyha ezen a technikai élményen túljutottunk, akkor a kép ugyanazokat a szabályokat kell, hogy tudja teljesíteni, mint bármi más fotográfia. Kompozícióban, fényben, elrendezésben. És nagyon szép az a háttér, amit ez a kép ad. Nagyon szépek az ívei, az a – ha hunyorított szemmel nézem – szájforma, ami ezen a havas vízparti tájon elénk tárul. Ami nekem problémám ezzel a képpel, az az, hogy igazándiból ez egy háttér egy történethez, de maga a történet az nem került a képre. Magyarán, hogyha az ember egy ilyen technikai játékkal foglalkozik, akkor lesz izgalmas ez a kép, hogyha közben azért valamilyen történetet erre is fel tudunk építeni. És adja magát az a lehetőség, hogy szereplőkkel dolgozzunk. Akár azáltal, hogy ez több expozícióval készül ugyanazzal a szereplővel dolgozzunk és akkor annak a többszöri felbukkanásával mint mozgásfázisokkal létrehozunk egy mesét, vagy azzal, hogy különböző szereplőket szerepeltetünk különböző cselekvésekkel, de a lényeg mind a kettőben ugyanaz, hogy valamivel mozgalmassá kell tudni ezt a helyzetet tenni. Így, önmagában most ez olyan, minthogyha egy színpadot fölépítettünk volna, de a színielőadás még nem kezdődött volna el. Úgyhogy a kísérlet az sikerült és pontos és jó ez a fajta megoldás, de ettől még igenis szükség lenne erre a történetre. Én most ezért azt mondom, hogy szeretnék ehhez kedvet csinálni Eszternek, hogyha ő ezzel foglalkozni szeretne, mert maga a kiválasztás az jó, tehát ezért a két csillagot megadom, de azt is hozzáteszem, hogy tulajdonképpen ez így önmagában még nem kép. Tehát a két csillag, az inkább egy ilyen előremutató jelzés szeretne lenni most, hogy hajrá Eszter, és tessék dolgozni. Kicsit próbálj meg arra koncentrálni, hogy ne vigyen el maga a technika és a szépség magával, ne ragadjon el, hanem ugyanabban a koncentráltságban maradj meg ezeknél a technikai helyzeteknél is, mint amit az egyéb képeiden látunk. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: