kicsivel tobbet magambol...

Gondolom, hogy a cím arra akar picit utalni, hogy itt egy geget látunk, mint hogyha egy álruhás kis királyfi lenne, aki tulajdonképpen királylány, csak a mesében ugye a különböző kunsztokat akkor tudja végrehajtani, hogyha fiúruhába bújik, és ehhez egy bajszocskát rajzol magának az ujjára. De én ettől azért vonatkoztatnék el, merthogy ennél sokkal izgalmasabb számomra az a fajta megközelítés, ami a kompozícióban látszik, hogy egy erősen dekomponált, a képnek a jobboldalára koncentrálódó helyzetet látunk. És ezt azért érdemes megfigyelni, mert a tömegelhelyezés az, ami fontos. Tehát jelen pillanatban van egy képtömegünk a képnek a jobboldalán, ami az információt hordozza és ezt egyensúlyozza, ellensúlyozza az a tömeg, ami tulajdonképpen mondhatnánk azt, hogy információ nélküli tömeg – és minek kellett ennyit adni ebből? – hát pontosan azért, hogy súlyban úgymond, kilóban kiegyensúlyozza ezt a mérlegserpenyőt. Tehát én ezt egy nagyon jó ötletnek látom és az is izgalmas, hogy bemutatkozásnál az ember azt mondja, hogy hozok egy döntést ahhoz, hogy megismerj, ahhoz hogy rám tudj egy kicsit koncentrálni, ahhoz nem kell kötelezően kell a teljes arcomat megmutatni, fejben ezt te kitudod jól egészíteni kedves néző és rakd hozzá a magad képzeletével az arcom másik felét. Úgyhogy ez is izgalmas, és hát nyilvánvaló, hogy az üzenetnek az a része is érdekes, hogy valamilyen mímes játékot is látunk ezzel a kis bajszocskával, tehát tulajdonképpen egy maszk, egy álarc készül el ezáltal és az álarc mögötti én egyelőre még egy kicsit védve marad. Úgyhogy ez ilyen nagyon aranyos és kedves belépő az Estiskolára. Kinyitottam az ajtót és úgy bekukucskálok, hogy sziasztok, itt vagyok. Nagyon köszönöm, három csillag. (hegyi)
értékelés: