Virágaim.

Hát, én most ezzel a képpel olyan nagyon nem tudok mit kezdeni. Értem én, hogy itt valamilyen formai megfeleltetés van, ha jól látom, itt valamilyen kisember térdéhez van téve valamilyen virágkompozíció. Nem tudom, de lehet, hogy ez az ő hajában van, ezt is el tudom képzelni, hogy ez egy ülőportré és felülről fényképeztük és ez egy hajdísz, nem tudom, de most erre nem is nagyon kapok megfejtést. Igazándiból az is problémám most, hogy ennél a képnél a kép nagy részét uraló két láb életlenben van tartva, és ez nem tesz ennek jót. Mert ez most olyan, mint hogyha oda lenne rajzolva két ilyen forma vízfestékkel. Miközben ennek ellentmond a vaku, amit használt az alkotó, és ami erre a virágkompozícióra rávetíti a nagyon is konkrét és kemény fényét. Tehát ez a kevert világítás jelen pillanatban attól válik ketté, hogy maga a kép viszont élességében nem ugyanazt a szintet hordozza a vaku megvilágításnál, mint a természetes fénynél. Mondom, ez az egyik része a dolognak, a másik része pedig maga a filozófiai értelmezés, tehát nem igazán tudom, hogy most itt miről van szó, merthogy virágaim, hát nem tudom, szóval én most azt mondom, hogy köszönöm, de én ezt most nem tudom értelmezni. (hegyi)