Azt nem teljesen értem, hogy miért pont erre a leckére lett ez beküldve, nekem ez péntek délelőttnek inkább kinéz, mint vasárnap hajnalnak, hogyha már ebben a logikai rendben mozgunk, de hát fogadjuk el, Árpinak ilyen a vasárnap hajnal. Egy olyan filmes megoldást látunk, ami az Árpi munkái között egy erős előrelépést mutat. Egyrészt van színészvezetés, van történet, van mese. Másrészt tudatos kamerakezelés van, tudatos mozgások vannak. Tehát egyszerűen az a fajta talált, esetleges Pap Árpi-féle vonal, amivel ő bemutatkozott már nálunk a kezdeteknél, abból egy nagyon nagy lépést tett előre ezzel a filmmel. Én ennek nagyon örülök. Tulajdonképpen itt most, amiket én kritikának tudok mondani, azok olyan nézői kritikák lesznek, amiket valószínű az Árpi saját maga is tud, mert gondolom, hogy végignézte ő ezt a filmet, és hát biztos, hogy meg van ennek az oka, hogy miért így készült el ez a film. Az egyik az, hogy nem mindegyik szereplő áll a helyzet magaslatán, és ez nem azt jelenti, hogy bármelyik szereplő jó avagy rossz színész lenne, de az instrukciókat hogyha pontosan adjuk meg az embereknek, hogyha gyakoroltatjuk, akkor igenis kihozható ennél azért konkrétabb eredmény is. Én itt most leginkább a főnök szerepét kérdőjelezem meg, nagyon billeg az a szerep. Sokkal gonoszabbnak, sokkal felsőbbrendűnek kellene lenni, de ez most nem jön át. Kicsit szerencsétlen, olyan „ Klapka Györgyös” megfogalmazás az ő szerepe. Miközben egyébként a kigúnyolt titkárnő nagyon jó, és nagyon erős arcmimikával, nagyon erős játékkal hozza a figurát. De a másik titkárnő is kitűnő. (Vikinek meg baromi jó lába van. Én ezt eddig nem tudtam, hogy egy magas sarkú cipő egy ilyen kis fehér köpenyben ilyen csodát tud lenni. Viki szeretünk, szép vagy és fiatal, a lábaid meg eszméletlen jók, és remélem, hogy több filmben is fogsz szerepelni Árpinál) Ami még számomra nem igazán értelmezhető, mint szerep, az a fiatalember, aki az elején issza a kávét. Nem tudom, hogy ő kicsoda, és mit akar. Nem tudom, hogy mi a cél vele. Hogy ő valami csábító akar lenni, a helyi macsó csávó, a munkahely bikája vagy nem tudom, merthogy ez most így nem jön le abszolút, és maga a figura nem igazán olyan, akit én ebben a szerepben tudnék értelmezni. Lehet, hogy egészen más funkciója van, azt nekem legalábbis, nem sikerült megértenem. Ami a filmben fontosabb, technikai jellegű problémám, az a „fényelés”. Magyarán, hogy az adott forgatási helyszínen felvett anyagokat az utómunkánál, a vágásnál megpróbálja az ember összereszelni. Most, amikor hazaér a kis hamupipőkénk, akkor ott az a belsőben fölvett jelenetsor, ott vannak egészen értelmezhetetlen képek, amikor csak szürkét látok, és semmi mást. Ez lehet cél, ugyanakkor ennek ahhoz az időtartama az, ami sok. Tehát amitől technikai problémává válik az, ami egyébként lehetne egy snittnek az indító képsora. Ott ez nagyon is problémás nekem. Aztán van egy másik ilyen jelenet a lakásban forgatott résznél, amikor nézi a tévét a szereplő, és ott elhangzik egy szöveg. Ez a szöveg, én nem tudom, hogy vendégszöveg vagy szereplő mondta föl, de az biztos, hogy jelen helyzetben kicsit lóg a levegőben, hogy az a szöveg most mit akar kezdeni ott. Tehát ritmikailag nincs úgy felvezetve, hogy az ott fókuszpontja lehessen annak, hogy milyen dráma zajlik le abban a lányban. Eddig voltak azok, amiket kritikaként mondtam.
   Aztán van egy része a filmnek, aminél pedig azt mondtam, hogy hát én ilyen képeket szeretnék Árpitól látni, és ez az a rész, amikor a lány kimegy azon az üvegajtós részen, és üvegfalak között van a kamera elhelyezve, a külső és belső tér határa olyan szépen van világítva, olyan szépek a fények, és olyan hatásos maga az a pár másodperc, hátha másért nem, azért megérte. Egyébként régi skandináv filmekben lehet olyat látni. Nekem az ott 10 pont, azt megvettem kilóra.
   Összefoglalva: nagy előrelépést látok az Árpinál, az utómunkát úgy érzem, hogy összecsapta, kicsit én lötyögősnek érzem a vágást, néhol nem onnan indul a gesztus, avagy a szöveg, ahonnan indulnia kellene, van előtte egy kis üresjárat. Ezekre szerintem jobban oda kéne figyelni, és hát a színészvezetésen még van mit csiszolni. Úgyhogy én négy csillagot javaslok erre a filmre, és nagyon köszönöm, hogy Árpi ezt megmutatta, és várom a további filmeket. Szívesen beszélgetnék, mondjuk a régebbi filmjeiről, amik nem kerültek fel az Estiskolára, ha van kedve és van kedve velünk ezt megosztani, akkor ezeket a filmeket is várnám. (hegyi) értékelés: