Egy négy képből álló sorozatot látunk, ami a leckebesorolást illetően, vállaltan egy helyzetet, egy helyet kíván bemutatni. Erről szól a riport. A kezdő képen valami őspark dzsungeléből közelítünk egy kerítés irányába. Nagyon jól látszik, hogy ez egy régi, jól belakott, a természet által benőtt helyzet, nagyon izgalmas ez a fajta megközelítés. Egy picit az első képnél rögtön mondom, hogy a mélységélesség megválasztásával, hogy ha kisebb mélységélességet választunk, akkor jobban lehet fókuszálni, a teret jobban lehet érzékeltetni. Most egy picit kétdimenziósra van ez az egész formázva. A következő képen, hopsz már be is jutottunk ezen a telken a kerítésen belülre, és látjuk, hogy a kerítés mögött egy pad van. Nagyon izgalmas az a kis fészekforma, amit ez kiad a növényekkel, a borostyánokkal, és ezen a padon ül egy bácsi és olvas. Szerethető és nagyon tisztelettudó, távolságtartó, de mégis érzelmes hangulat. Aztán a következő képen valami leltárszerűen látunk egy épületrészt. Ezt most nem tudom másképp fogalmazni, két fallikus szimbólumot látunk. Az egyik egy óratorony, gondolom haranggal, a másik nem tudom mi akar lenni, valami diszítés talán, de lehet, hogy tűzoltóvizet tartottak benne, vagy nem tudom, én ennyire nem értek az építészethez. Izgalmas, csak a kimetszés, az ami megint azt mondom, hogy kérdéses számomra. Egyrészt nem biztos, hogy ekkora eget kell ehhez hagyni, másrészt pedig kompozícióban ettől egy kicsit borul az egész, és logikailag nekem kérdéses, hogy ez most hogy kerül ide. A negyedik kép ami zárja ezt a sorozatot egy nagyon izgalmas kép. Valamiért a függőlegesek, a horizont dől, erre érdemes odafigyelni, hogy itt most valami nem teljesen százas, de mégis azt mondom, hogy egy nagyon tetszetős, egy nagyon izgalmas filmszerű jelenetet látunk. És hát itt baingg, véget ér a sztori. Olyan mintha elfogyott volna a film a gépből, vagy betelt volna a memóriakártya. Tehát úgy ott vagyok hagyva a kertben, hogy bolyongjak egyedül, a fotós meg elrohant. Nem tudom, ez most nekem valahogy nincs befejezve. Nagyon jók a ritmusok, nagyon jó meglátások vannak, de valamiért félbe lett hagyva. Nem tudom ennek mi az oka. Ha jól látom ezen a falon valami falfreskók is vannak, tehát tényleg azt mondom, hogy ebből nagyon izgalmas dolgot ki lehetett volna hozni, és a kezdetek meg is vannak hozzá, olyan mintha egy filmnek a bevezetőjét vagy reklámját látnánk, csakhát maga a sztori az nem került elő. Úgyhogy ezt most nem tudom mondani, hogy ismétlés, mert valószínű, hogy ez, a címből adódóan Londonban készült, és ha jól tudom Viktória itt van nálunk. Ebből kifolyólag nem az ismétlés itt a kérdés, hanem a következőkre nézvést mondom én azt, hogy egy ilyen történetet el kell kezdeni valahol, de utána be is kell fejezni. Erre lehet készíteni kis jegyzeteket, akár rajzokkal, körbejárni, és végiggondolni, hogy mit akarok megmutatni, és utána nekiállni magának a fotós munkának. Úgymond turista szemmel nézve ezt, hogy van öt percem, ezek a dolgok nehezen megoldhatóak, mert vagy lefényképeztem, vagy nem. Hogyha ezt a területet előtte bejárom, és fejben összerakom, hogy ez nekem mit jelent és mit szeretnék ebből megmutatni, akkor sikerülni fog befejezni ezt a sztorit. Én erre most egy csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés: