Pécs. Tettye.
Tamás tud meglepetéseket okozni. Szerénykedik ő, hogy ő ezt se tud, azt se tud, nem tudok műsort csinálni, nem értek hozzá, nem tudok fényképezni, nem értek hozzá, és aztán utána idetesz egy ilyen képet. Szóval én azt mondom, hogy óvatosan kell kezelni azt, hogy Tamás önmagáról miket állít, mert ez nem biztos, hogy mindig a valósággal találkozik. Nagyon szeretem ezt a képet, nagyon jó fotográfia. Millió szálon el lehetne indulni: azon a hármasságon, ami a természet, az emelt szobor, a Krisztus szenvedése és a tévétorony együttese, a három út; vagy lehetne arról beszéni, ami a felhők fölötti fény játéka, arról a nagyon furcsa fényviszonyról, ami vihar előtt szokott létrejönni, és nagyon nehezen utánozható. Lehetne mesélni az emberről, aki egy időn belül, egy időpontban képes transzcendens dolgokban hinni, és nagyonis racionális építményeket építeni. Szóval sok irány létrejöhet, és ennek a képnek szerintem ez az egyik nagyon nagy előnye, hogy a rácsodálkozások kívül, és azon a bravúron kívül, hogy Tamás talált egy ilyen pontot, ahonnan ezt a képet el tudta készíteni, azt kell, hogy mondjam, hogy itt nem csak az időzítés van a helyén, hanem az is, hogy Tamás, mint egy kvízkérdést, föladja nekünk itt a leckét. És aztán azzal a mosollyal, amit ismerünk Tamásnál, figyel minket, játszó gyerekeket, hogy na most ki mire jut ezzel a képpel. Azért azt hozzáteszem, hogy itt megint arról van szó, hogy nem hiszem el, hogy csak három hozzászólást ért meg nektek ez a kép. Tessék egy kicsit megerőltetni magunkat, és ne csak azokat a dolgokat nyitogassuk, bontogassuk és elemezzük, aminél szinte kész válaszaink vannak. A kétségeinket, a kérdéseinket is nyugodtan feltehetjük, úgyhogy én azt javaslom, hogy azért erről a képről lehet, hogy érdemes lenne beszélgetni kicsit itt a kommentárok alatt, ha gondoljátok. Én szeretném. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:
Feri, szerintem nincs min vitatkozni. Ugyanis a te hozzászólásod arról szól, hogy Tamás képe tucatkép, mert ezt már más lefényképezte, megítélésed szerint jobban is. És hoztál két példát, egy saját képet és egy külsőt. A saját képed elemzésére is felhívod a figyelmet.
Nos Feri, újból - de neked utoljára - mondom el: Tamás munkáját Tamáshoz mérem. Tamás munkája nem azért jelentős a számomra, mert elment Pécsre és felment a Tettyére, hanem azért, mert az eddigi munkáihoz képest fejlődést, ugrásszerű fejlődést mutat. Az érdekel, hogy Tamás a maga útján hol tart. Az estiskola erről szól. Én azt szeretném, ha az emberek akik itt vannak nem másokkal mérnék magukat és nem mások munkáit vizslatnák, hanem saját útjukat, örömüket keresnék és találnák meg. Te ebből a szempontból különállásod fogalmazod meg sokadszorra, neked az a fontos, hogy más mit csinál, másra mit szólnak és ahhoz igazítod magad. Ez a te dolgod.
Annyit mondok még, hogy ezt ha más erőltetné, amit te, másnak ugyanígy mondanám el, mint neked. Ezt az "üzenet" témát is átbeszéltük már párszor, épp asszem Dió volt a tanúja Lovasberényben, ahol többek között kifejtetted, hogy szerinted a portréfotó a legegyszerűbb fotós tevékenység - azóta állítólag ezt már beláttad, hogy nincs így. Remélem egyszer majd eljutsz ebben a témakörben is a belátáshoz.